Nar Shadda alsóváros

A csempészhold alsó része. Bűnözés és nyomor jellemzi.

Résztvevők: Connie Harris, Grens Daloir

/Connie/

A csempészhold hozta a maga formáját, minden utcasarkon látható volt egy-egy banda verekedése vagy a térden kúszó menekültek, rabszolgák elhalálozása. Tisztán érezhető szemetesek bűze és minden egyéb. Connie hajója a 15-ös dokkban dokkolt, az emberei vagy részegek voltak vagy pedig valahol máshol tartózkodtak így egyedül volt és védtelenül. Az utca sötétjéből egy Toydariai férfi repül oda hozzá.
-Vérdij van a fejeden kislány.
Néz a nőre összehúzott szemmel, majd röhögni kezd
-Persze én nem vagyok az a fejvadász típus, csak gondoltam figyelmeztetlek, hogy a   Nemro a hutt szívesen látna holtan esetleg láncra verve. Ha a maga helyében lennék akkor egy forgalmas utcát választanék ahol elvegyülhet, a 45-ös szintet javaslom.
Majd a lány öve felé nyúl és a pénztárcájából elemel kétszáz kreditet s a többit a kezébe nyomja.
-Ez afféle jutalom azért, mert figyelmeztettem kisasszony. Ha további infók is szükségesek lennének, akkor az említett szinten megtalál.
S azzal eltűnik az árnyékban mielőtt Connie bármit is tehetne. Ha a lány megpróbál felszállni a hajóval bizony szomorúan tapasztalhatja, hogy az egy ideig nem fog felszállni. Az egyik embere -persze részegen- megnyugtatja őt, hogy majd ő rendbe hozza.
-Ne féljen főnökasszony...hukk... majd megszerelelemlme én magának...hukk...- a mondat végeztével elalszik az asztalon s feldönti a Dzsuma dzsúzt amit fogyasztott.

/Grens Daloir/

Grensnek a huszadik szinten van találkozója a megbízójával, itt sokkal kevesebb az utcán sétáló ember ugyanis főleg gyárak jellemzik a térséget. A megbízója köpenyt és csuklyát visel, az arca sem vehető ki.
-N élve akarja a célpontot.
Majd kivetít egy holografikus képet Connie-ról s be is zárja.
-Követtük a nőt, jelenleg a 45-ös szint felé tart. Forgalmas utca, viszont kevés a rendőr és azok sem egy utcán elájuló nőre fognak felfigyelni. A feladata egyszerű. *kinyit egy aktatáskát* Ebben a táskában négyezer kredit van. Mind a magáé amint a nő a 2-es hangárban van, harcképtelenül, eszméleténél és élve. Ha lehet minden végtagja maradjon a helyén és viselje ezt.
Egy nyakörvet ad Grens kezébe, valamint egy irányítót hozzá.
-Csak akkor használja ha engedetlen, nem rabszolgát akarunk csinálni belőle csak biztonságban eljuttatni a megbízóhoz.
Megvárja amíg Grens bólint majd a földre dob egy detonátort amely pont annyi füstöt bocsájt ki, hogy eltakarja a férfit. Mire a "köd" eloszlik a férfi és a bőrönd sehol sincsenek.

*Connie csuklyát öltve merészkedik le csak a hajóról. Számára az ilyen kis séták nem veszélytelenek, de már képtelen az emberei közt maradni és elviselni az ostoba viselkedésüket. Nem mások ezek, csak undorító, mocskos férfiak - pont, mint a többi. A különbség csak annyi, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak. Ahogy ezeken morfondírozik, egy férfi vág elé a sötétből. Nem tudja ki az, vagy hogy hogyan szúrta pont őt ki, de leszólítja. Úgy tűnik, ismeri, és nem csak hogy ismeri, de fel is ismerte... Tudja, hogy nő, hiszen kislánynak nevezi. Figyelmezteti őt, ám Connie nem az, aki kétségbeesik ilyen hírek hallatán. Talán keresik. Könnyen meglehet, hiszen most már egész szép kis fűszerhálózatot épített ki.
A tag eltűnik, mielőtt a lány bármit is tehetne. Felforgatja a gyomrát a gondolat, hogy egy hutt szolgája legyen. Inkább a halál.
~Túl sokszor fordulok meg itt, random lények is felismernek. Mocskos bolygó...~
Visszalép a hajójára, ám a csapata tagjai még részegebbek, mint ezelőtt.*
- Idióták!
*Mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül képentörli az egyik éppen keze alá eső emberét, aki a földön koppan. Hogy a helyzet még csodásabb legyen, a gép nem indul, igaz, az egyik pilóta megpróbálkozik a nyugtatással, de ettől Connie csak még nagyobb haragra gerjed. Az alvó férfit egyszerűen lerúgja a székéről, ha már aludni akar, a földön tegye, a társa mellett.*
-Semmirekellők!
*Harsogja, és úgy érzi, egy percig sem tudja őket tovább elviselni. Már meg is születik a döntés a fejében: ellátogat a 45-ös szintre, és megkeresi azt a férfit, aki ezelőtt figyelmeztette. Talán több információt is megtud tőle, feltéve, ha megtalálja. Magához vesz még két lézerfegyvert, kést, és egy lézerkardot, ami még a régmúlt időkből maradt nála. Még jól jöhet, van egy ilyen érzése. Eltakarja hát arcát ismét a csuklyával, és már ott sincs.*

- Zenith! Irány Nar Shaddaa.
- Értettem uram.
*A Twi'lek férfi szélsebesen táplálja be a koordinátákat. Hangos búgás, a motor felől, majd kezdetét veszi a hiperűrugrás. A következő pillanatban már elé is tárul a nem kifejezetten gyönyörű bolygóváros. A fejvadász nagyot szippant a levegőből, majd szóra nyissa száját.*
- Á, a Nar Shaddaa... Már innen érezni a belőle áradó bűn és anarchia szagát... Imádom ezt a rohadt szemétdombot.
*Arcára széles mosoly húzódik, majd elindul szobája felé. Egy állványhoz sétál, melyen ott pihen páncélja és hosszú kabátja. Pár másodperc alatt magára ölti mind a kettőt, majd az egyik lezárt szekrényhez sétál. Beírja a megfelelő kódot, majd a szekrény hangos sípolás kíséretében feltárul. Grens azonnal elkezdi felszerelni a tartalmát. Lőszerrel teli övét magára csatolja, az azon lógó pisztolytáskákba pedig elrakja két lőfegyverét. Egy viszonylag hosszúnak számító, (kb 35 cm hosszúságú) mintázott pengéjű vibrokést helyez az övén lévő tokjába. Ezután még sok mindent magához vesz. A többfunkciós alkarvédőjét (rakéta/nyilvető, lángszóró/fagyasztó/lézersugár, kötél, rejtett penge) a bal karjára, felcsatolható másik rejtett pengét, muníciót az alkarvédőhöz, pár gránátot és öt dobótőrt. Legvégül sisakját húzza a fejére. Közben a hajó dokkolt. Amint kilép a szobából 2V- R8-as droidja fogadja őt.*
- Gazdám, a hajó leszállt. Úgy vélem tervezed itt hagyni a hajót. Esetleg intézzek valamit amíg távol vagy?
- Tankolj... Semmi egyébre nincs szükségünk.
- Értettem gazdám!
*A férfi kilép a hajóból, majd sisakjára húzza a kabátján lévő csukját. Alaposan körülnéz, hogy nincs e a közelben egy csintalan hajótolvaj, majd amint végzett az itteni gyanakvással elindul a megbeszélt helyre. Viszonylag elég hamar odaér. Hamar kiszúrja az árnyékban tartózkodó magányos lényt. Mivel köpeny van rajta nem sokat lát belőle. Odasétál mellé, majd a falnak dől. A megbízó hamar közli a legfontosabb feltételt a fejvadásszal, majd egy holografikus képet tár elé. A képen egy karcsú hosszú hajú lányt lát.*
- Csinos... Újabb kurva a huttnak?
*A titokzatos alak figyelmen kívül hagyja a gúnyos megjegyzést és folytatja. Közben előkap egy kredittel tömött aktatáskát, amely láttán a férfi szeme megcsillan. A köpenyes közli Grenssel a teendőket, a kezébe nyom egy nyakörvet, majd felszívódik.*
~A munka az munka...~
*Nagyot sóhajt, elteszi a nyakörvet, majd folytatja útját, immár a célpont tartózkodási helyére. Egy ideig eltart mire odaér, ám sehol sem látja. Tény és való, nem kapott kifejezetten pontos infót a helyszínt illetően, de neki ennyi is elég volt. Tökéletesen emlékeibe véste a lány arcát. Elvégre a jó memória szükséges ahhoz, hogy az ember jó fejvadász legyen. Tovább kutatja a 45-ös szintet. Hosszas keresés után egy köpenyt viselő, alakon akad meg a pillantása. Némi gondolkodás után megállapítja, hogy a köpeny alatt egy női test lapul, ez azonban nem elég. Kissé közelebb sétál hozzá, majd igyekszik megkerülni, hogy megpróbálja szemügyre venni az arcát.*

*A 45-ös szinten, ha lehet, még nagyobb mocsok fogadja. Igaz, ettől a bolygótól ez nem meglepő. Még tetszene is a lánynak, ha nem érezné úgy, hogy a sarkában vannak. Meglehet, ő ezt gyakran érzi; az embereit már sokszor rajtakapta, ahogy kibeszélik. Nem csoda, hisz férfiak, de a véleményük nem egészen mellékes - még a végén azt hiszik, paranoiás, vagy hogy elment az esze. Az idegennek igaza volt, ezen a szinten tényleg nagy a tömeg, nem nehéz elvegyülni köztük, és Connie mindent meg is tesz ennek érdekében. Leszegi a fejét, fél szemmel azonban a csuklya mögül azt a toydariai férfit keresi, aki nemrég támadta le a fenyegető valóság tényeivel. Körülbelül száz métert tesz meg, szinte sodródva a tömeggel, amikor újra felüti a fejét benne egy már eléggé jól ismert érzés... Követik.
Valaki követi őt, és az érzés benne egyre erősödik, elhatalmasodik rajta. Pár másodperc erejéig még megpróbálja győzködni magát, hogy csak képzelődik, de szerencsére nem hisz a saját hazugságának. Érzékszervei kiélesednek, és csak arra összpontosít, mikor támadnak rá. Kezében már ott a lézerkard, ám végig természetesen viselkedik, ugyanúgy, ugyanolyan tempóban lépked, mint ezelőtt... Még akkor is, amikor az ismeretlen követő alak számára feltűnően kerülgeti. Megfordul a fejében, hogy leáll és összeverekedik az illetővel, de tudja jól, most nem sérülhet meg. Túl sok a rendelés, túl nagy rá a szükség, és elég baj az is, hogy most még vérdíjat is tűztek ki a fejére. Így nem lesz olyan könnyű dolga az üzlettel, mint korábban. Talán egy időre eltűnhetne... De ezekre az iszákos barmokra nem hagyhatja a hajót, a szajrét, a pókokat... Nem lehet.
~A fészkes fenébe, hogy nem akar leakadni...~
Megpróbál még jobban a tömeg sűrűjébe kavarodni a követője elől.*

Connie nem sokáig marad rejtve a rá vadászók előtt. Alig halad pár métert amikor valaki oldalról meglöki s elcseni annak lézerfegyverét ám a fénykardot nem veszi észre csak akkor, amikor már túl késő. Hátrál egy lépést majd a fegyverét a nőre fogja, de semmit nem ér el vele, az könnyűszerrel lefegyverezheti őt ám tudja jól, hogy nem fog beszélni. Közben Grens jól sejtette a csuklya mögött egy női test rejtőzik. Ahogy elé kerül látszólag a köpeny alatt bujdosó öreglányt is zavarni kezd, hogy a férfi követi őt. Ugyancsak nagy erőben van, olyannyira, hogy a táskájával telibe találja Grens arcát majd a zűrzavart ---amelyet a férfi célpontja és az ismeretlen fejvadász kelt- kihasználva elviharzik a tömegben. A nő valószínűleg hamar kivégzi a támadót, hisz annak esélye sincs egy fénykarddal szemben ezzel azonban leleplezi magát, így jó lesz gyorsabbra fogni az iramot, mielőtt a férfi beéri őt. A sor végén már látja a Toydari férfit aki egy intéssel jelzi, hogy várja a mögötte lévő kantinban.

*Sikeresen megkerüli a kiszemelt célpontot ám nem túl kellemes látvány fogadja őt. Rossz hölgyre pazarolta az értékes időt. A köpeny alatt lehet, hogy egy női test lapult, ám ez nem a fiatal lány volt, hanem egy vénasszony. Az öreglánynak hamar feltűnt a fejvadász, majd minden egyéb meggondolás nélkül fejbe kólintotta táskájával. Sokat nem ért el, elvégre a sisak és a táska csatájában egyértelműen a fejfedő a győztes, ám ez némiképp meglepte a férfit. Ezután az öregasszony korát, termetét és nyilván kondiját meghazudtoló módon tűnt el a tömegben.*
~Még hogy a fiatalok agresszívak? Vén banya... Ha nem lenne más dolgom, biztosan megbánta volna azt a nagyon régi napot amikor megszületett... Bár... Teljesen mindegy, hogy pár nappal hamarabb vagy később dobja fel a talpát.~
*Grens megigazítja csuklyáját, majd továbbhalad. Nem sokat kell sétálnia, ugyanis szinte azonnal észreveszi az utcán lévő dulakodást. Egy nő harccol támadójával. A fejvadász elmosolyodik a sisakja alatt, majd türelmesen várja amíg a nő legyőzi ellenfelét. Közben a bal karján lévő alkarvédőjébe betölt egy sokkoló nyílvesszőt. Nem halálos, de elég arra, hogy kiterítsen valakit. Tovább figyeli a rövid kis párbajt. Közbe-közbe a tömegen és végignéz, hátha talál néhány vetélytársat, vagy olyat aki segítene a hölgynek. Mindenesetre egy fénykardnak hála a könnyedén végez a dolgával, majd tovább is áll. A fegyver látványa egy kicsit sem rettentette el őt. Akinél egy ilyen van, annak az okozza a vesztét. A legszebb fénykardokat többnyire meg is tartotta trófeának, ám nem vitte rá a lélek, hogy használjon egy olyat éles ütközetben. Miután végzett az elmélkedéssel, megtartva a tisztes távolságot, követni kezdi a lányt.*

*A követője viszont nem hagyja annyiban... Először oldalról meglöki, majd kikapja a kezéből a lézerfegyvert. Connie azonban nyilvánvalóan nem hagyja magát. Mindössze pár másodperc alatt végez az illetővel, a fénykardja segítségével. Csak abban a másodpercben tudatosul benne, hogy most felhívta magára a figyelmet, amikor megáll az ismeretlen alak hullájának darabjai előtt. Felkapja a lézerfegyverét, amit az ellopott tőle, s most már újra a keze ügyében tartja azt is.
~Nyavalyás!~
Mérgében belerúg a hullába, és sietve, gyors léptekkel indul tovább... Igyekszik eltűnni a helyről. Alig tesz meg pár métert, és ez a terve kudarcba is fullad, mert megpillantja a toydariai férfit, aki miatt erre a kalandra vállalkozott. Ha már úgyis őt kereste, és úgysem tud lelépni egy ideig erről a bolygóról, akkor nem hagyja veszni az alkalmat. A férfi int, Connie pedig el is indul a kantin felé. Csuklyája alatt, kezeiben fegyver... Semmit sem bíz a véletlenre.*

Connie követi a Toydari férfit, aki azonban nem a főszárnyba lép be hanem balra fordul. Itt négy droid állítja meg és elkéri a fegyvereit. Bármennyire is ellenkezik be kell látnia, hogy másképp nem tud bejutni és ha nem így cselekszik akkor elvágja az egyetlen lehetőséget arra, hogy eltusolja ezt az ügyet járulékos veszteségekkel. A droidok egy irodába vezetik őt, szép tágas szoba és remek kilátás nyílik a városra. A Toydari int, hogy üljön le az egyik fotelba. Ő maga repkedni kezd az irodában fel alá.
-Tudja Mrs. Harris, semmi sincs ingyen az információ pláne nem, errefelé az nagyon kényes dolog és ilyen válságos idő...Á tudja mit, nem fogok köntörfalazni, hétezer kredit és szebben fogok csiripelni magának, mint egy Alderaan-i kanári. Bíztam benne, hogy felfog keres..
Az ablakon egy nyílhegy ejt egy kisebb lyukat, majd egyenesen a férfi hátába repül akinek a torkán akad a szó és a földre zuhan.
Connie nem tud odamenni, hogy segítsen ugyanis a férfi droidjai szinte azonnal körbeveszik a toydarit és kiviszik a szobából. Grens ekkor tudja megragadni az alkalmat, hogy cselekedjen. A háttal álló droidokat könnyűszerrel kitudja iktatni és könnyedén sarokba szoríthatja a fegyvertelen nőt elvégre vagy a karjaiba rohan vagy kiugrik az ablakon, ami be kell vallani semmiképp sem lenne előnyös.

*Grens egészen egy kantinig követi a lányt, ahol ismét széles mosoly húzódik arcára.*
~Hmm... a madárka önszántából repül a kalitkába. Kezdem úgy érezni, hogy sok az a 4000 kredit egy ilyen melóért... Még jó, hogy engem ez kicsit sem zavar.~
*Figyeli ahogy a lány besétál a kantinba. Ami meglepi, hogy pár droid elveszi a fegyvereit. Ezen, szinte teljesen elképed.*
~Komolyan, ez a Nar Shaddaa... Mi a francnak veszik el a fegyvert egy kantinban? Na jó, lehet, hogy itt történik szinte a legtöbb halál, de könyörgöm... Ezért olyan jó ez a fránya planéta...~
*Azonnal elveti azt az ötletet, hogy a célpont után menjen. Inkább megvárja őt kint. Addig is a falnak dől és úgy tesz mintha a tömeget bámulná. Rövid időn belül furcsa zajok hagyják el a kantin területét. Odasétál a bejárathoz és látja, hogy a droidok sehol.*
- Itt az idő...
*Morogja orra alatt, majd beront a kis irodába, ahol látta eltűnni a lányt. Nem csak a célpontot találta meg, hanem a rohadt biztonsági droidokat is. Előrántja mindkét pisztolyát, majd tüzelni kezd. A meglepetés erejét kihasználva könnyedén amortizálja le őket egy adag ócskavassá, majd a lány felé fordul.*
- Hölgyem, jöjjön velem most azonnal ha kedves az élete.
*Igyekszik átverni őt azzal, hogy megjött a megmentője, ám ha ez nem válik be és bármi jelét látja annak, hogy kételkednek szavában, kilövi a sokkoló nyilat, majd a vállára kapja az eszméletlen lányt és eltűnik.*

*Követi a férfit, és már az is gyanút kelt benne, hogy nem a főszárnyon keresztül lépnek az épületbe, hanem balra fordulnak.
~Ez semmi jót nem jelent... De ha már itt vagyok...~
A bejáratnál azonban droidok állítják meg. Dühösen tekint rájuk. Eszébe sincs minden fegyverét odaadni, bár látszólag így tesz. Tudja, hogy a férfi még több kreditet fog tőle követelni az információkért, és neki eszében sincs fizetni. A megfelelő pillanatban zsarolással akarja ezt elintézni.
A droidokkal tart, akik az irodába kísérik. Úgy tűnik, elhiszik, hogy nincs nála több fegyver, és nem kutatják át. Még szerencse, legalább ezekre nem kell az energiáját pazarolnia. Maximum kifelé menet...
Odabent hellyel kínálják, hát leül, és figyelmesen hallgatja a férfit. A hétezer kredit hallatán felvonja a szemöldökét, és már a rejtett lézerfegyver után nyúl, hogy fenyegetéssel kényszerítse ki az információkat a férfiból, ám erre már semmi szükség, ugyanis egy nyílhegy által utoléri a végzete. Connie, amint a férfi koppan a padlón, felpattan a fotelból és körülnéz. Meg is pillantja a kis lyukat, amiből a nyílhegyet lőtték; nem is foglalkozik a droidokkal, akik elviszik gazdájukat.
~Ideje lelépni.~
Már fordulna is kifelé, amikor egy férfi toppan elé, és végez a robotszolgákkal. Elállja előle a kifelé vezető utat is, és még úgy is tesz, mintha valami megmentő volna. Connie nem habozik, azonnal rászegezi a fegyverét. Nem úgy tűnik, mintha kétségbeesett volna az előző jelenettől, bár bosszantja, hogy az a nyavalyás dög elpatkolt, mielőtt bármit is kiszedhetett volna belőle.*
-Nincs szükségem segítségre, állj félre az útból, ha jót akarsz magadnak.
*Már rég megtanulta, hogyan maradjon nyugodt a nem túl rózsás helyzetekben...*

*A doridokkal gond nélkül végzett. Most már csak a lány van hátra. Kicsit sem lepi meg, hogy fegyvert szegez rá. Sosem bízott a nőkben, tehát tudta, hogy nem fogja minden fegyverét átadni a droidoknak, azonban a fénykard nincs nála. A közelharci fegyverekkel nyilván jobban bánik mint a távolságiakkal. Ez máris hatalmas előny. Felemeli kezét, majd a sisak alatt elmosolyodik.*
- Ugyan hölgyem... Hova ez a nagy sietség és modortalanság? Tegye csak el azt a játékpisztolyt, aztán menjen csak... Talán az első öt métert meg tudja tenni anélkül, hogy egy golyót repítsenek a csinos kis pofijába.
*Nagyot sóhajt, majd szép lassan leemeli kezét, mit sem törődve a lány fegyverével, majd apró léptekben elkezdi megközelíteni.*
- Nyugodjon le és fogadja el a segítséget.

*A fénykard hiányát Connie is érzi. Ha most nála lenne, biztosan hamar elintézné ezt a fazont - gondolatai szerint - és mehetne is a dolgára. De jelenleg Grens az útjában áll, és vagy lelövi, hogy átgázolhasson rajta, vagy megküzd vele. Márpedig ha rálő a férfira, biztos lehet benne, hogy azt ő sem ússza meg sértetlenül. Meglepettségében felvonja a szemöldökét, amikor a férfi felemeli a kezeit.
~Udvariaskodni próbál?! A nyomorult...~
Ahogy Grens elindul befelé, úgy Connie az ajtó felé veszi az irányt, amolyan félkörívet jár be. Egy pillanatra sem ereszti le a fegyverét, a fűszerkereskedelem jó oktatója volt, nem dől be olcsó játékoknak.*
-Elismétlem, ha esetleg problémád lenne a hallásoddal: nincs szükségem segítségre.
*Amikor az ajtóhoz ér, lassan elkezd kifelé hátrálni, de fegyverével még mindig a férfira céloz... Néha hátrapillant, nehogy háta mögül érje támadás.*

*Ahogy közeledik a lány felé, az továbbra sem teszi le a fegyvert, csak elkezd az ajtó felé sétálni. Rettentően lassan tesznek egy félkört, majd a lány az ajtóhoz kerül. Be kell ismernie, de lány mégsem olyan rossz mint hitte  ám ez messze nem elég. Grens nem engedte le teljesen kezeit, csak a felkarját. Alkarját előre tartva próbálta barátságos szándék látszatát kelteni, de ez nem vált be.*
- Sejtettem, hogy ez lesz...
*Amint a lány hátrálni kezd, Grens kilövi a sokkoló nyilat. Hiába volt a keze célzáshoz alkalmatlan helyzetben, rengeteg ideje volt bekalkulálni, hogy hova fog repülni az apró nyíl.*

/Ha a lány nem kerüli el./
*A lövedék célt ér. A célpont az áramtól rázkódva közeleg a föld felé.*
- Ravasz és tapasztalt vagy, de nem eléggé.
*Ha a lány elveszti eszméletét, a férfi vállára kapja, majd kisétál vele az épületből, majd a hangár felé veszi az irányt. Igyekszik az üres sikátorokban közlekedni, hogy elkerülje a feltűnést.*

/Ha a lány elkerüli./
*A lövedék célt tévesztett. A férfi arcáról eltűnik a mosoly. Ha a lány tüzel, már készen áll arra, hogy elhajoljon. Ha sikerrel jár betölti a fagyasztó gázt a kesztyűjébe, majd igyekszik ráfújni a lány kezére.*
- Nem menekülsz előlem.

*Connie lassan hátrál kifelé és szinte már érezhetné a szabadságot, szinte biztos lehet abban, hogy megússza a találkozást. Már kész is a terv a fejében, hogy hogyan jut vissza az űrhajóhoz. Azok a tetves férgek megkeserülik hogy pont ma rúgtak így be... De ekkor olyan történik, amire ő sem gondolt volna. Egy sokkoló nyíl keresztbehúzza a számításait. A lány hiába próbál előle elmozdulni, ezen a szűk kis folyosón ez szinte lehetetlen próbálkozás. A férfi nem volt felkészületlen, és igaz, ő sem, úgy tűnik, ez nem volt elég. Tudatosul benne egy pillanat alatt minden: aki előtte áll, valószínűleg érte jött, talán ő annak a huttnak a megbízottja. Kétségtelen, hogy nagyon hamar rátalált... És most úgy tűnik, el is bánt vele. Az áram átjárja a testét és nem tudja magát tartani, térdrerogy, majd egészen le a földre. Még a fegyver is kiesik a kezéből... S aztán a világ elsötétül előtte.*

A hangár előtt egy alak lézengett majd mikor meglátta Grenst intett neki, hogy várjon. Az ajtóhoz sétált s valamit csinált a mellette lévő irányítópulton. Nem sokkal később másik két -szintén maszkos- ember jött ki.
-Köszönjük, innen átvesszük. Kérem kövessen a főnök hamarosan kifizeti magát.
Majd elvették a már-már ébredező Connie-t s megbilincselték. A hangár felé vezették őket, a nőt többi rabhoz vezették s mivel rajtuk is nyakörv volt így Connie is kapott egyet. Ezután az őrök csak ácsorogtak a helyükön, majd mindenki legnagyobb meglepetésére a Toydari férfi repült be a hátán egy apró kötéssel, majd egyenesen Connie elé repült. A lányt az egyik embere hátulról hajlaton rúgta, hogy az térdre rogyjon, majd a főnök előhúzta a nyílhegyet amely "végzett" vele.
-Egy mandalóritól szereztem ezt a nyílhegyet. Akkor még végzett volan velem azonban az már régen volt, most már olyan tompa eszköz hogy pár milliméteres seben kívül semmi kárt nem tesz a kedves áldozat egészségében.
Az ujjaival enyhén megszorítja a nő állkapcsát.
-De szeretné is tudni, hogy mi is folyik. Akkor a legjobb helyre jött -gúnyosan nevetni kezd- Nozatta Qillo vagyok, kereskedő. Az a hír terjed rólam, hogy igazából Rodiai vagyok és a foglyaimon s az embereimen kívül erről más nem is tud. A munkám elsősorban az emberkereskedelem és a fűszercsempészet terén csúcsosodik ki, de több másik mellékágra sorolható. Gondolom már sejti, hogy hol van a kutya elásva. Nem volt nehéz magát a 45-ös szintre csalni, majd megjátszani a halálom és mindehhez csupán két embert kellett felbérelnem. Most viszont térjünk a fájó igazságra. A vállalatom a maga kis akciója miatt majdnem a csőd szélén volt. De persze mindig van üzleti kibúvó ugyebár és nem kell messzire menni, hogy találjunk. - Tapsolni kezd, majd egy férfi lép elő a sötétből. Connie felismeri, ugyanis az egyik emberét tisztelheti ott.- A barátja nagyon sokat segített nekem és örömmel közlöm, hogy immáron az enyém minden vagyona, pénze és természetesen a hajója is. Ne aggódjon, közös barátunk gondoskodik majd arról, hogy a pókjai és a fűszer kereskedelem továbbra is virágozzon...Én inkább magáért aggódom... Vigyék az újakat a ketrecbe, álljanak készen a szállításra. Nekem dolgon van fejvadász barátunkkal.
Majd megveregeti a fejvadász vállát.
-Remek munkát végzett, nagyon is remeket. Nem szeretne esetleg pár piszkosabb melót elvégezni mint néhány utcai Schutta felkutatása? Hisz mitad az isten rengeteg pénzem van maga pedig épp most telje... jut is eszembe *csettint egyet és Grens máris kézhez kapja a négyezer kreditet az aktatáskában* Tehát mint mondtam, jövedelmező ajánlatom van a maga számára a cégemben. Jelen esetben nem egészen fejvadász munkát kínálok. Egy Dexter nevű sith nagyúrhoz kell elszállítani a tulajdonjait *biccent a szolgák felé* és az ön hajója kiváló a szállításra. Hajlandó elvállalni?

*Lassacskán, de sikerült a hangárhoz cipelni az eszméletlen lányt. Ott egy maszkos fazon fogja. Pillanatokon belül megjelennek a társai is. Kezd kissé aggódni kezd, de amint meghallja a "főnök hamarosan kifizeti" részt, máris megnyugszik. Kevés dolog van ami bearanyozhatja a napját, de a listán szereplő első három dolog, egyértelműen a pénz. Átadja a lányt, valamelyik "szerencsésnek," aki a továbbiakban hajlandó cipelni, vagy valahova letenni. Nem kell sokat várnia, a megbízó hamar előbújik. A Toyidari férfi volt az, akiről azt hitte halott. Kissé össze volt zavarodva. Legalábbis azt nem értette, hogy miért játszotta el a férfi a halálát. A Toydari férfi előkap egy nyílhegyet. Grens hamar felismeri, hogy mandalóriai, elvégre ő is hasonlókat használ. Ezután a lányhoz repül és egy unalmas monológ veszi kezdetét. Csupán annyit jegyez meg belőle, hogy a lány az egyik vetélytársa és szegényke ezek szerint kevés megbízható gorillát gyűjtött maga köré. Már találkozott ilyen esetekkel, úgyhogy semmi újat nem tudtak mondani számára. Miután végeztek, eljő a várva várt pillanat. Mégpedig a fizetés perce. Legalábbis reménykedik benne. A Toydari megveregeti vállát, majd ismételten beszélni kezd.*
~Fogd be a pofád és add már ide azt a rohadt pénzt...~
*Nagy meglepetésére, egy újabb fárasztó kis történelemlecke helyett, egy új munkát ajánl neki, amivel állítólag nagyon nagyot kaszálhat. Közben elveszi a négyezer kreditet is, de szinte rá se hederít a friss zsákmányra. A férfi szeme ismételten megcsillan, de a sisaknak hála ez rejtve maradt.*
- Rám bízhatja a munkát... "főnök."
*Ha a megbízó még szeretne valamit mondani, akkor meghallgatja, de ha nem, akkor szól valakinek, hogy a szolgákat pakolják fel a hajójára.*

*Mire lassan ébredezni kezd, bilincs kattan a csuklóján. Még valamilyen szinten a lövedék hatása alatt áll, de így sem hagyja, hogy csak úgy vezetgessék, és egy ilyen természetű lánynál a nyakörv feltevése is kihívás lehet, ugyanis fütyül a fenyítésekre. Persze elkerülni a rá mért sorsot így sem tudja, az őrök kényszerítik. Nem szól egy szót sem, csak gesztusaiból, és mimikájából lehet következteti arra, mi is jár a fejében.
Közönnyel fogadja a toydari férfi megjelenését. Az húzza ki nála a gyufát, amikor térdre kényszerítik és a férfi összeszorítja az állát. Szemei szinte szikrát szórnak dühében és igyekszik elhúzni a fejét a szorításból. A monológ után még jobban beteszi az ajtót az egyik emberének a megjelenése.*
- Áruló kutya... Ezt megkeserülöd, te féreg!
*A fenyegetés pedig nem alaptalan. Ha Connie eldönt valamit, az általában meg is valósul. Márpedig ebben a pillanatban kegyetlen bosszút ígér. Az áruló pedig tudhatja ezt is, hiszen minden embere ismeri már Connie viharos természetét. Abban bízhat, hogy ez a szárnyas féreg és az emberei védelmezik majd, ami valljuk be, nem lehet egy erős életbiztosítás.
~A pókjaim... Addig élvezd a helyzeted, amíg teheted...~
Ami a legjobban zavarja, az a nyakörv, ami korlátok közé kényszeríti ezentúl. Akár egy szolgát... Ebben a helyzetben viszont nem igen tud mit tenni, az őrök már tovább is terelik a többiekkel.*

A toydari örömmel tapasztalja, hogy Grens belemegy a munkába. A foglyokat ketrecekbe terelik, melyekben nem tudnak felállni, majd lebegő platformokkal felviszik őket Grens hajójára. Az utazás viszonylag nyugisan telik, pár meteoriton kívül semmit nem kell kikerülnie Grensnek. A toydari emberei a hajót a Dromund Kaas-ra vezénylik, azon belül egy nagyobb birtokra. Ekkor lát Connie szeme ismét fényt, majd ki is parancsolják őket a ketrecből. Az új gazdájuk már a kapuban vár, mellette egy alul öltözött rabszolgalány ácsorog.
-Á, megjöttek...különleges szállítmány mint mindig.
Egymás mellé sorakoztatják őket, majd a férfi mindenkit végig mér. Amikor Connie-hoz ér hosszú, kínos percekig vizsgálja őt.
-Ő lenne az a vörös, akiről Nozatta beszélt? Tény és való, szemrevaló példány.-kezd el vigyorogni- Őt választom, a többit vigyék és lássák el az új munkájukkal.
Átveszi a sokkolót majd eloldozza a lány karjait s azzal egy ideig nem is szól hozzá, csak "helyreteszi" egy sokkolással ha járatja a száját vagy szökni próbál. A szavait ezután Grenshez intézi.
-Mr., hallom maga a Toydari új testőre, gondolom új munkákat ígért magának. Azt a kicsiny apróságot elfelejtette említeni, hogy én leszek a munkaadó. Hamarosan többet megtudhat az egészről, előtte viszont...vacsorázzunk meg. Jesiohl mutassa meg az úrnak a szállását, majd kísérje őt azonnal az étkezdébe. Kár lenne kihagynia az ottani mulattásgokat.
-Igen is, gazdám. - fordul Grens felé- Engedelmével.
Közben a férfi visszafordul Connie-hoz.
-Kegyed is csatlakozhat.
Bár feltételes módban mondta, mégis parancsoló hangnemben és a nő érezte, hogy kötelező és meg lesz büntetve ha nem követi a parancsokat. Egy hatalmas szobába érnek, az asztal szintúgy óriási de csupán hat főre van terítve. A két lányt az asztal két végébe ültetik, Grens mellé a Toydari egyik bizalmasa, vele szemben a "háziúr" és tanácsosa ül. Az ételt letakarva hozzák az asztalhoz, mindenki finomságokat talál benne. Kivéve a két lányt, aki meglepetten tapasztalja, hogy a tálca alatt egy összecsukható fekete vibrokard lapul. Ugyanezen pillanatban a vacsoraasztal köré egy pajzs emelkedik úgy, hogy a többiek étkezését ne zavarja. A vendéglátó ekkor feláll.
-A törvényeink szerint gondoskodni kell a drága vendégek szórakozásáról, mi sem lehetne szórakoztatóbb mint két amazon harca ami halálra megy? A szabályok egyszerűek, nincsenek! Illetve egy mégis van. A győztesnek viselnie kell a bajnok ruháját, amit jelenleg Jesiohl viseli, szóval ha az új lány nyer, akkor egy kis pluszt is kapnak, ha értik.
Majd felemeli a vörösborral teli poharat, leül, kortyol párat és étkezni kezd. Közben a másik rabszolgalány már futni is kezd Connie felé.

*A foglyokat hamar átszállítják a hajójára. Megmutatja, hova tegyék őket, majd miután végeztek, az őrzésüket rábízza Price nevű magas, mesterlövész társára. Felsétál a lépcsőn egyenesen a szobájába, ahol ledobja sisakját és a kredites táskát, majd ledől ágyára. Egész végig a új munkán és az ez által keresett összegen forognak gondolatai. Az út miatt kicsit sem aggódik. Elvégre pilótája már megkapta a kellő információkat és nincs az az aszteroidamező ahonnan ne tudnának kijutni. Viszonylag hamar megérkeznek a Kaasra, ahol egy sith és egy meglehetősen lengén öltözött hölgy fogadja őket. Int Pricenak és Zenithnek, hogy kezdjék el kipakolni a szállítmányt. Köszönésképpen biccent a házigazda felé, majd segít a szolgák lecipelésében. Miután végeztek a nehéz ládák sorba rakásával, a sith alaposan végigméri új szolgálóit. Grens mindezt szó nélkül végignézi, majd a vörösnél megáll. A fejvadász sisakja alatt elmosolyodik.*
~Úgy tűnik kéjen nagyurunk megtalálta a pénteki ágyasát...~
*A nagyúr következő szavait Grenshez intézi. Végighallgatja mit mond neki, majd egy biccentéssel jelzi, hogy elfogadja az ajánlatát. Két társa elmosolyodik, majd visszasétál a hajóra. Közben az eddig csendben lévő szolga is a férfi felé fordul, majd elindul a ház felé. Grens továbbra is némán, követi őt a szállására. Körülnéz a szobában és azt a következtetést vonja le, hogy az itteni lakberendező szörnyű munkát végzett. Legalábbis az ízlésének nem igazán felelt meg a szoba kinézete. Miután végzett a vizsgálattal, teljes fegyverzetben elindul az ebédlő felé, és helyet foglal az asztalnál. Nem figyeli, hogy hova ül, úgyhogy most nézhet farkasszemet a ház "kissé" kiéhezett urával. Lehet, hogy kissé udvariatlan, de nem óhajt megválni sisakjától, enni pedig úgysem szándékozott. Hamarosan mindenki elé étel kerül, bár ahogy a hölgyek tányérjára veti pillantását, nem kifejezetten ínycsiklandozó látvány fogadja. Ez is csak ízlés kérdése, de valahogy soha nem rajongott azért, hogy megegyen egy vibrokardot. Nem meglepő módon az asztalból egy pajzs emelkedik ki, ami elválassza a két lányt a többi vendégtől. Felesleges a felkonferálás, Grens már most tudja mi lesz.*
~Na vörös... ez tényleg nem a te napod...~
*Hátradől a székben, majd izgatottan figyeli mi lesz ebből az egészből.*

*Ki ne vágyna egy ilyesfajta utazásra, sötétben, ki tudja hány női szolgával összezárva? Csak az ég tudja, mennyi idő telhetett el, mióta bezárták őket. Amikor Connie kilép a ketrecből, a hirtelen fénytől kissé hunyorognia kell, de még ez sem elég ahhoz, hogy ne lássa a "gazdát", meg a mellette álló kis cafkáját... Bár ebben a koncepcióban nem tudja igazán lenézni a lányt, mert valami azt súgja neki, őt is hasonló pozícióra szánják.
Felsorakoztatják őket. A lánynak egyáltalán nem tetszik, hogy így méregetik őket, az pedig végképp, amikor a fickó megáll előtte, és percekig vizsgálgatja. Arcán természetesen most is látszik a teljes ellenszenv az egész cécó iránt. Már venné a levegőt, hogy közölje, ő aztán senkinek sem lesz az ágyasa, és hogy előbb heréli ki, mint hogy hozzáérjen, amikor az megszólal. Ekkor visszazökken és tudja, hogy a nagy szája most csak bajt hozna a fejére. Még nem érkezett el a megfelelő idő, hogy megmutassa, ettől őt keményebb fából faragták. Akkor sem szól, vagy ellenkezik, amikor kiszabadítják a kezeit. Akár azt is hihetnék, hogy megadta magát...
A férfi vált pár szót a fejvadásszal, majd egy félreérthetetlen parancsot kap.
~Vacsora... És majd engem akartok feltálalni, nyavalyások.~
Elkísérik egy vacsoraterembe, és már akkor gyanús neki minden, amikor leültetik, és tálcát tesznek elé. Persze, amit a tálcán talál, az már nem is olyan meglepő számára, és minden értelmet nyer.
~Vibrokard... Szóval bemutatót akarnak...~
Méltóságtejesen áll fel a székről, noha a másik lány már futásnak is eredt felé. Kihúzza a széket, hogy azon ellenfele nyugodt szívvel áteshessen. Felkapja a tálcán heverő vibrokést, és ördögi kis harctánc veszi kezdetét az asztal körül. Connie közelharcban valóban sokkal képzettebb, így ellene a lány nem minősül igazán nagy ellenfélnek. Valószínűleg a lánynak nem volt szüksége a gazdája mellett arra, hogy harcoljon, kijöhetett a gyakorlatból, vagy sohasem volt elég képzett, ki tudja... De tény, hogy Connie szinte kárörvendő mosollyal ugráltatja őt körbe a vacsorázók körül. Végül, háttal állva neki, szinte szabad prédaként kínálja fel magát, de ahogy a másik közelebb ér, a vibropenge átszúrja a hasát, s ha ez nem volna elég... A vörös lány még meg is forgatja benne azt. Azután hagyja, hogy az összeessen előtte. Mivel a lány ily módon a lábain feküdve szenved, még belé is rúg egyet. Ezután lehajol és felveszi a másik vibrokardot is a keze ügyébe.*

Amikor a lány a másik vibrokardért készül nyúlni egy hatalmas áramütés éri, amelynek kiváltója a nyakára erősített szerkezet. A sokkolás addig történik amíg a másik fegyvert el nem engedi és térden nem marad. Ezen idő alatt az erőtéren kívülre cipelik a két fegyvert. A férfi továbbra is szépen méregeti Connie-t, majd pár perc után ráun.
-Tudja, én rendkívül türelmes ember vagyok, de maga itt nem úri kisasszony. Az lesz amit én mondok és akkor amikor én mondom.
Majd megnyom egy gombot s pár perc után egy izomagy lép be a terembe, összefont karokkal néz a nőre. Csendben, de gyilkos pillantásokkal.
-Vagy maga, vagy ő öltöztet. Választhat...Most az egyszer.
Majd megvárja Connie döntését és éber tekintettel figyeli az öltözködést (vagy öltöztetést, csak Connie-tól függ). Ha ennek vége a lány karjaira afféle karkötők kerülnek.
-Láttam, hogy tud harcolni ezért nem lenne jó, ha megpróbálna rátámadni valakire igaz? Ez az eszköz abban gátolja majd meg, eme speciális szerkezetet bármelyik őröm vagy emberem aktiválni tudja, aminek hatására a birtok falai - mivel azokon kívül úgysem jutsz- a kezeid a falhoz vonzza. Na de nem csépelem tovább itt a szót, kérlek foglalj helyet...Itt *mutat a mellette lévő székre* Oly sok mindent kell még megbeszélnünk, Grensel és magácskával is. Apropó...A nevét még nem is tudom.
Connie tudta jól, hogy a férfi csak szórakozik vele, hisz a papírokon rajta volt a neve, de ettől független ő jó szórakozásnak találta a dolgot. Amint meghallja a nevet csendre inti az új szolgáját, majd Grenshez szól.
-Grens mondja csak, ölt már maga Rancor-t?

*Hiába indult a régebbi rabszolgalány, hatalmas előnnyel, a vörös ravaszabb volt. Grens hamar rá is aggatta a "róka" becenevet. A lány felkapta fegyverét, majd különös mozdulatok sorát mutatta be, amiket a fejvadász nagy odafigyeléssel nézett. A róka nyilván élvezte a párbajt, elvégre ahelyett, hogy hamar kivégezte volna áldozatát inkább csak bosszantotta ellenfelét.*
~Hmm... túlságosan is sokra tartja magát... Az egó pedig nem az ember legjobb barátja egy párbajban.~
*Lassacskán, de véget ér a párbaj. A róka vibropengéje a másik rabszolga húsába hatolt. Hogy tovább kínozza ellenfelét, a pengét megforgatta gyomrában, majd mikor a földre került belerúgott.*
~Na ezt talán mégsem kellett volna... Ennek ellenére kár egy ilyen szépséges tehetséget rabszolgának adni...~
*A vörös megpróbál lehajolni a másik fegyverért, ám ekkor meglehetősen sokkoló élmény fogadja őt, hála a nyakán lévő érdekes kis "ékszernek." Ezután a sith ismételten sokat mondóan, hosszú ideig nézi az új "játékszerét." Pillanatokon belül egy meglehetősen kigyúrt fickó sétál be az ajtón. Grens már kis híján a fegyveréért nyúl, de rájön arra, hogy kivételesen nem az ő "szórakoztatására" hívták ide a testőrt. A fejvadászban a munkája és a pénzéhessége ellenére mégis szorult némi becsület és önérzet, ezért ahelyett, hogy bámulná a lányt, elfordul tőle. Mikor egy darabig vége szakadt a lány kínzásának és ismét az asztalhoz ülnek, a sith Grens felé fordul, majd feltesz neki egy kérdést. A férfi erre csak elvigyorodik, majd magabiztosan megszólal.*
- Uram, a kaasi házam falán még meg is nézheti az eddigiek fejét...

*Alighogy érintené a másik vibrokardot, hirtelen áramütés éri. Elakad a lélegzete, és alig állja meg nyikkanás nélkül a procedúrát, ám még így is térdre esik. Még az áramütés után is egy kissé nehezebben kapkodja a levegőt... Nehezen viseli hogy a fickó így bámulja, amikor gondolataiban már százszor végzett vele különböző brutális módokon...
~Bámul, mintha valami darab hús lennék... A nyomorult.~
A helyreutasításra nem felel semmit. Tudja jól, mit várnak tőle, és hogy ezt el is érjék, hát még egy izomkolosszus gorillát is küldenek mellé. Mivel valóságosan undorodik attól a gondolattól, hogy hozzáérjenek, maga kezd öltözni. Leszedi a ruhát a földön fekvőről, majd leveti a sajátját, és felveszi a másikét. A saját ruháit végül a halott lány testére teríti. Nem mintha sokat jelentene, de legalább nem teljesen meztelenül fekszik ott. Igyekszik kizárni a tényt hogy valószínűleg szinte minden szem rá szegeződik ezalatt.
Amikor elkészül, újdonsült szettjéhez még két karperecet is kap... Aminek miértjét rögtön el is magyarázzák neki. Így teszik ártalmatlanná... Ennyi erővel akár magánzárkába is csukhatnák.
Hellyel kínálják, odalépked, s leül. Gondolatban pedig talán ezredjére szúrja át a fickó torkát...
A kérdésre reflexszerűen érkezik a válasza, bár tudja, hogy ez csak valami silány ugratás.
-Harris.
Kislánykora óta nem hívja senki a keresztnevén, a fűszerüzletei alatt is ezen a néven vált hírhedté a csapatával. Persze, hol van már a tavalyi hó; ő most itt ül, akár egy rabszolga.
El is mereng kissé ezen a gondolaton, amíg a másik kettő beszélget. Nem különösebben érdekli, hogy mi történik körülötte.*

-Köszönöm.- Mosolyog Conniera, majd az egyik kezét a lány lábára teszi a másikkal meg tölt magának egy pohár bort és most mindkettőjükhöz szól. A keze továbbra is Connie lábán marad.
-Talán meglepi magukat, talán nem, de én nem csak a saját szórakoztatásomra vettem meg Connie-t és béreltem fel magát Grens. Befolyásos ember vagyok, és persze sok pénzem van. Az első küldetése a pincémben elszabadult Rancor megölése lesz, semmi gyúlékony és robbanó anyagot nem vihet magával ugyanis rengeteg másik faj értékes tojásai, bőre van odalenn s én nem akarom, hogy bajuk essen hisz rengeteg kreditet érnek és abból a rengeteg kreditből maga is fog kapni Grens. Connie már a próba felét kiállta és biztos vagyok benne *felemeli a lány lábáról kezét, átkarolja a szolgáját s áthúzza őt a saját székébe, az ölébe ülteti.*, hogy előbb utóbb szeretni fogjuk egymást. Megjegyzem nem szívesen küldelek életveszélyes szituációkba, elvégre arra ott van az én fejvadászom, de nincs más választásom. Tudja nagyon szeretem az egzotikus állatokat, mint azt már hallhatta, de ezekkel egzotikus bajok is járnak. Az egyik vízi "halacska" elvágta a csatornában lévő vezetéket. Eddig minden emberemet felfalta, viszont érzem, hogy te elég ügyes lány vagy és helyre tudod pofozni azt a vezetéket, igaz?
Majd feláll, még végigsimítja a lány hátán a kezét és kisétál a teremből. Az izomagy és az ügyintéző marad ott.
-Készen állnak?

*Egy csuklyás alak járja Nar Shadda alsóvárosainak utcáit, kavarogva az egyes megbeszélt pontok közt. Nem kelt feltűnést, hiszen ezen a helyen nem ő az egyetlen, aki ilyen ruhában jár - miért is különbözne a többitől? Számára is az a lényeg, hogy kilétét csak az arra jogosultaknak fedje fel. Arra pedig pontosan elég a kézfején díszelgő, kanyargó mintájú henna. Amint találkozik egy ügyféllel, ezzel igazolja magát, ahogyan a kedves ügyfél is. A minta mindig változó, és előzetes megegyezés alapján készül el.
~Csak tudnám miét én osztogatom ezeket a kis tételeket is... Na persze, mert az egész legénység részeg, már megint... Mihasznák.~
A henna-megoldás sok esetben húzta már ki a pácból. Ha éppen másnap szeretné magát kiadni, csak lekaparja magáról a mintát, és hazudik valamit az esetlegesen fennmaradó sebről. Ő az, akit nem kaphatnak el, mert az egész kereskedelem fő vonala most már szinte csak rajta keresztül áramlik.
~Ez ma az utolsó...az üzenet szerint itt a sarkon vár... Ajánlom is. Elegem van ebből a rohadt napból, és az emberek és mindenféle lények társaságából is.~
Odaér hát a megfelelő ponthoz, ahol már várják. Arca természetesen nem látszik; megáll és arra vár, hogy a másik mutassa a különleges jelzést először.*

- Csak hozd elénk a lányt!
*Biccentettem egyet, annak jeléül, hogy megértettem a feladatomat.*
- Értettem mester!
*Több napos nyomozás után végre jó nyomon voltam, sőt talán végre pont kerülhet az ügy végére. Nagyjából másfél hete annak, hogy a jedi tanács megkért, keressek fel egy volt padawant. Bizonyos Connie Harris. Ember, nőstény és vörös haj. Csupán ennyit kaptam kiindulópontnak, ennek ellenére kiderítettem, hogy egy szép kis csempészrendszert működtet, az itteni kapcsolataimtól pedig a fülembe jutott, hogy ma egy kisebb üzletet bonyolít le az alsóvárosban. Egy kicsivel több információnak jobban örültem volna, de remélhetőleg ennyi is elég lesz. Intettem a két mellettem álló katonának és elindultam előre. Nem igazán rajongtam azért, hogy ez a két gorilla a nyakamon lóg. Azért küldték őket, hogy segítsenek, de a nyomozásban semmi hasznukat sem vettem, sőt legtöbbször csak gátolták, ráadásul nem egyszer én fizettem nekik az italt. Alig vártam, hogy megszabaduljak tőlük. Séta közben igyekeztem koncentrálni. Elég nagy ez a hely, és mivel egy volt jedit keresek, úgy gondoltam az erő segítségemre lehet a keresésben. Hosszas séta után nyomot fogtam. Végül megálltam. Nagyjából húsz méterre tőlem állt egy köpenyes alak. Hála annak az átkozott ruhadarabnak, semmit sem láttam belőle, de azért vártam. Nemsokkal később egy rodián jelent meg és óvatosan a köpenyes mellé sétált.*
- Próba szerencse.
*Morogtam az orrom alatt, majd gyors kézmozdulatokkal elmagyaráztam két gorillámnak a tervet. Az egyik balra indult a másik jobbra, én pedig egyenesen előre. Megálltam a köpenyes és a rodián között, majd az utóbbi felé fordultam. Egy laza kézmozdulatot tettem az orra előtt.*
- Nincs alku!
- Nincs alku!
*Ismételte, kissé kábult hangon.*
- Most pedig megyek a dolgomra.
- Most pedig megyek a dolgomra.
*A köpeny alatt elvigyorodtam, majd a másik alakra néztem. Végre szemben álltam vele. Legalább annyit megtudtam, hogy ember és nő... vagy egy nagyon lányos fiú.*
- Connie Harris?
*Eközben megjelent a két "kis" katonám is, puskával a kezükben. Elég csalódott arckifejezést vettem fel. Reméltem, hogy ezek az idióták nem rántják elő a fegyvereiket, de úgy látszik a remény messze nem elég. Ha szerencsém van, ezt sikerül lezavarnom, mielőtt még az itteni hatóságok megjelennének.*

*Mire megláthatná a rodián kezén a hennát, egy harmadik fél lép közbe. A köpenyes alak tipikus jedi trükköt alkalmazva koptatja le az ügyfelét...manipulálva.*
-Mégis mit képzelsz, mi?!
*Csattan fel a lány, hiszen elesett az üzlettől - na nem mintha nem lehetne könnyen vevőt találni a portékájára -, és nyíltan köptek bele a levesébe. A férfi viszont látszólag nem törődik a kérdésével, mert egyből kérdést szegez neki. A nevét kérdezi.
~Hmpfh...egy jedi... Ezekrő is már csak a jótündérszárnyak hiányoznak.~
A felismeréstől máris tovaszáll a bosszúsága, legalábbis látszólag. Jobbnak véli, ha nem keveri a bajt az utcán: időpazarlás lenne, és még rengeteg dolga van.
Két behemót jelenik meg mellettük, fegyverrel a kezükben.
A vörös teljes nyugodtsággal áll most már előttük. Volt már ettől nagyobb kutyaszorítóban is, és elvégre, ez itt a Nar Shadda, Harris második otthona.*
-Kik vagytok, és mit akartok?
*Válaszolja végül, meg sem rezzenve. Mintha ez a nyugalom is afféle szemtelenséget sugározna belőle...valószínűleg annak is szánja, bosszantásnak. Világ életében ilyen volt.*
-És mit képzelsz, hogy belerondítasz az üzletembe?
*Emeli fel a fejét jobban, és szegezi a kérdést egyenesen a jedinek.*

*A lány több kérdést is feltett, de egyre sem válaszoltam. Legalábbis egyelőre. Ahogy a csendtől fokozódott a feszültség, a katonákon is látszott az aggodalom. Persze felesleges volt. Rossz szokásom ilyen helyzetekben a hatásszünet.*
- Uraim, kérem tegyék már el azokat az átkozott fegyvereket. Nem lövöldözni jöttünk ide.
*A gorillák értetlenkedve összenéztek, de a puskák továbbra is ott díszelegtek a kezeik közt.*
- Még egyszer nem fogom ilyen udvariasan kérni.
*Miután sikeresen megszégyenítettek az előttem álló nő előtt, kedvem lett volna mindkettőt megrúgni. Lehetőleg övön alul. Végül, némi gondolkodás után csak leengedték a fegyvereiket. Hihetetlen, hogy ennyire félnek egy egyszerű nőtől. Elismerően rájuk vigyorodtam, bár ebből semmi sem látszott, majd hátrahúztam csuklyámat.*
- Elnézést, hogy megzavartam a nem kifejezetten legális üzletet, Ms Harris.
*Az ez előtti kérdésre úgy éreztem felesleges válaszolnom. Az előbbi kis elmetrükkből rájöhetett, hogy jedi vagyok, a többiről pedig nem kellett tudnia.*
- Ms Harris, attól tartok velünk kell jönnie. Nem kell aggódnia, nem akarom bántani önt. Persze ha nem áll szándékában, kollégáim egyike szívesen magába lő egy altatólövedéket...

*Hiába kérdez, nem érkezik válasz. "Ellenfele" szintén a méltóságteljes nyugalmat sugározza. Hosszú másodpercekig állnak így, egymással szemben, mozdulatlanul. Tulajdonképpen Harrist nem zavarják a fegyveres majmok, egyáltalán nem fél tőlük, de a jedi úgy tűnik nem tűri az udvariatlankodást.
~Igazán....mókás. Ez rá a legmegfelelőbb szó.~
S bár a lány így gondolja, mégsem ül halvány mosoly sem az arcára, nem mintha az látszódna a csuklyától. Még az sem rázza meg, mikor közli vele a férfi, hogy tudja, illegális üzletről van szó. Kit érdekel? Mindenki tudja hogy ezen a bolygón semmi sem legális.*
-Semmi szükség rá. Veletek megyek, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, de nem tudom, a jó embert fogtad-e ki. Nem kell velem udvariaskodnod, és tegezhetsz.
*Közli, szinte nagyvonalúan; teljesen méltóságteljesen és nyugodtan.
~...rühellem az ilyen úri nyálaskodást...~*
-Azt megengeded, hogy a legénységemet útnakindítsam? Rengeteg a mai tennivaló, és a nap nagy részét már átvedelték. Elég, ha egy üzenetet küldhetek.