Aldrecht birtok

Egy hatalmas birtok Dromund Kaas nyugati részén.

*Grens látja, ahogy a sith, egyik kezét a róka formás lábán pihenteti meg, a másik kezével pedig újabb pohár bort önt magának. Ezután hozzákezd a hosszú beszédjének. A férfi legszívesebben arcára csapott volna, de ebben a sisak meggátolta, azonban hála az égnek, ez a beszélgetés még nincs elveszve. Máris megkapja a következő feladatát. Kissé zavarja, hogy megszabják milyen eszközökkel dolgozhat, de amíg jól fizet, addig semmi probléma. A vöröske rövid időn belül a gazdája ölébe köt ki. Grens erre csak szemét forgatva reagál, és egy gondolatban megtett gúnyos megjegyzéssel, miszerint: ~Remek, sikerült kifognom egy perverz alkoholistát főnöknek... A következő mi lesz? Egy nimfomániás jawa?~ Mikor meghallja az "előbb utóbb szeretni fogjuk egymást" részt, a fejvadász alig bírja visszatartani azt, hogy egy jó nagyot kacagjon ezen.*
~Amíg megmarad ez a fajta "hódítási" technikád, addig lesheted, te vén kujon.~
*Végül a lány is megkapja, meglehetősen veszélyes küldetését, majd a sith hála a jó égnek eltűnik, csupán az izomagyú gorilla és a másik fazon marad ott.*
- Hogy készen?
*A fejvadász villámsebességgel rántja elő mindkét fegyverét, megpörgeti az ujjain őket, majd visszadugja őket a pisztolytáskákba.*
- Mutasd az utat, had lyuggassam ki az óriási rondaság koponyáját.

*A hatalmas fal egészen elrettentettet. Nem egészen ilyenre számítottam. Vagy legalább is apa nem ezt mondta. "Kedves kis birtok, biztos tetszeni fog..." Hát, kicsit egy elszigetelt birodalomra emlékeztet, de kénytelen vagyok teljesíteni, amit apám rám bízott. A levél a belső zsebemben lapult. A fekete ruhámban kicsit kényelmetlenül fészkelődtem, de még mindig nem tudtam magamat rávenni, hogy továbbmenjek. Egyszerűen féltem odamenni az őrökhöz. Gyanakvó természetem hátrálásra késztetett. Szerencse, hogy rajtam van ez a köpeny, szinte nem is látszom benne. Talán szürkés-kék szemem. Illik az időjáráshoz.
Most már tényleg ideje mennem, ezért tétova lépésekkel elindulok a kapuhoz. Elég lassan haladok ahhoz, hogy dübörgő szívverésem kicsit alább hagyjon. Valószínűleg észre sem vesznek, hiszen elég kis termetű vagyok, ráadásul még vékony is. Szinte beleolvadok a környezetembe.
- Elnézést, el tudnának vezetni a birtok tulajdonosához? Egy levelet hoztam Alan Stroogen, régi barátjától. Én a lánya vagyok. Sürgős, szóval egy kicsit siethetnénk, ha szabad! - Mondom erős hangomon. Az emberek többsége mindig meglepődik azon, hogy egy ilyen kicsi, visszahúzódó lány, mint én, milyen erős, tekintélyt parancsoló hanggal rendelkezik. Persze ez elég fontos, hogy ne vegyenek semmibe, ha kell, elég meggyőző tudok lenni. Kell is, mert a családom elég nagy hatáskörrel rendelkezik. Szerencsére egész életemben erre neveltek. Azért a biztonság kedvéért egy tőr rejtőzik a másik titkos zsebemben, de egyrészt még nem kellett használnom, másrészt pedig nem is tudok vele harcolni. Egyre türelmetlenebb vagyok, de azt hiszem, csak örülhetek, ha beengednek még a mai nap folyamán. Felsóhajtok. ~Vajon apám miért engem küldött el ide? Hiszen ő is el tudott volna jönni, és jobban szereti az ilyen ügyeket ő intézni. Teljesen lényegtelen, mert elintézem neki ezt, hiszen csak egy régi barátról van szó. Még testőröket sem küldött.~ Erre a gondolatra kicsit megijedek, az érzékeim élesebbek lesznek. ~Hiszen így bármikor megtámadhatnak! Mindegy, csak nyugodjunk meg! Nem lesz semmi baj... Egyenlőre...~*

*Ahogy egymás mellett ülnek, a férfi keze a lábára téved. Lepillant rá, és bár arcán közönyt lehet felfedezni, igaz, szemeiben ott ég az ellenszenv. Elhúzza a lábát egyértelműsítve a nemtetszését.
~Még hogy nem csak a saját szórakoztatására... Hát akkor ezt minek nevezi...?~
A fickó viszont úgy tűnik, nem akarja feladni, mert már át is karolja és az ölébe húzza. Connie jól tudja, hogy ha ellenáll, csúnyán megjárhatja, de nem tudja teljes mértékben leplezni az undorát. Gyűlöli a helyzetet, amibe került, és azt még jobban, hogy büntetlenül fogdossák, és még csak nem is tehet ellene semmit. Amikor elhangzik a "szeretni fogjuk egymást"-ra végződő ominózus mondat, felvonja a szemöldökét és nem is tudja, hogy nevessen, vagy felháborodjon a megjegyzéstől. Egy cseppet sem leplezi undorát és ellenszenvét az arckifejezését illetően.
~A remény hal meg utoljára, de erre aztán várhatsz, amíg meg nem döglesz.~
Végighallgatja a rá mért feladatot... Mi mást is tehetne? Nincs választási lehetősége, hogy elvállalja-e, vagy sem. A ráaggatott csecsebecsék túl nagy erővel bírnak. Ki tudja, milyen fenevad vár rá odalent. Ha megöli, legalább nem kell tovább elviselnie a "gazdáját". Persze, eszében sincs hagyni magát, ahhoz túl sok jóval kecsegtet a bosszúvágya.
Ahogy a hátához érnek, szinte reflexszerűen arrébb mozdul, hogy a simítás ne érje a hátát. A férfi kisétál, és nem marad velük más, csak a két udvari bolondja.
Az ügyintéző kérdésére legszívesebben megvonná a vállát, de most már kétszer is meg kell gondolnia, ha mond, vagy tesz valamit. Így hát nem mozdul, és nem is szól semmit. Úgysincs olyan opció, hogy ne álljon készen.

/Elizabeth/

Az őrök már korábban kiszúrták a kapuban tébláboló lányt, mint az gondolta volna. Enyhe mosollyal fogadták őt, amikor az odajött.
-Maga lenne Elizabeth
A férfi a levélért és a lány igazolványáért nyújtja a kezét s amikor látja, hogy minden rendben van int neki, hogy kövesse.
A hatalmas növénylabirintus kerten keresztülvezette a lányt majd beléptek a birtokra. Díszes folyosókon haladtak végig s egy iroda elé kerültek. A kilincs aranyból volt, maga az ajtó gondosan megmunkált fa. Az ajtó előtt álló szolga lenyomja a díszes kilincset, majd az őrség bekíséri a lányt s kisétál. Az irodában nem volt senki, azonban az asztalon lévő holografikus kivetítő hirtelen felvillant egy levél kíséretében melyben egyértelmű bizonyíték van arra, hogy az Aldrecht család Alan Stroogen életére akar törni, ha Elizabeth tovább lapoz további leveleket találhat köztük több fejvadász megbízólevelét. A kutatás közben hirtelen kattan a kilincs és Dexter lép be rajta két őr társaságában.
-Áh, Elizabeth kisasszony. Talált netán valami érdekeset amíg egyedül volt?
A férfi mögött két droid van, mindkettőnél fegyver s Dexternél szintúgy.

/Connie és Grens/

Amikor a nő kihúzza magát, az ügyintéző tudja, hogy készen áll. Ekkor hivat egy szolgát, aki két injekciós tűt hoz be. Az egyiket Grens kezébe adja, a másikat egyenesen a lány vállába szúrja.
-Egy kis erőnlét fejlesztő, jelentősen növeli a sebességet és az erő..*A kopasz ügyintéző lábon lövi a szolgát*
-Nem engedtem meg, hogy beszélj.
Odafordul Grenshez.
-Igazat mondott a szolga, elősegíti a koncentrációt s nem okoz függőséget. Ha akarja beveszi, ha nem akkor nem. Most pedig kövessen.
A földön lévő szolgára néz.
-Vezesse a 73-as számút a csatorna bejáratához. Nem érdekel hogyan teszi, de oldja meg.
Majd int Grensnek, hogy kövesse őt.

/Grens/

Grenset kivezetik a birtokról egyenesen egy szellőzőnyiláshoz
-A pince szellőzőrendszeréhez vezet. Jelenleg ez az egyetlen mód arra, hogy megközelítse azt. Az odabenn lévő rancorok beomlasztották a bejáratot. A legbiztonságosabb, viszont számolnia kell azzal, hogy nem lesz mód arra, hogy kommunikálni tudjon a többiekkel. Ha készen áll, induljon.
Ahogy halad befelé a szellőző egyre nyálkásabb és ragacsosabb lesz s a mászó férfi csakhamar beleragad a szellőzőnyílásba. A kesztyűjében lévő eszközök segítségével könnyedén kitudná magát vágni, azonban egy nyálkás lény -valószínűleg aki felállította a csapdát- kezd el viszonylag gyors tempóban felé rohanni a szellőzőben.

/Connie/

A lábon lőtt szolga szúrós tekintettel nézett a Connie-ra.
-Szóval te vagy az új kis kedvenc és örülsz, mint majom a farkának?! Hidd el, előbb vagy utóbb veled is így fog bánni aranyom.
Majd lassan sántikálni kezd kifelé és a csatornalejáróig hozzá sem szól.
-Itt van. Remélem meghalsz.
A kezébe nyom egy adattárolót, kinyitja a csatornafedelet majd elbiceg. Amint Connie lemegy a csatornába kissé szédülni kezd, de ez hamar elmúlik. Az említett adattároló segítségével könnyedén tud navigálni a hatalmas csatornarendszer között. Egy ideig nyugodt útja volt, majd hirtelen egy kiáltást hall. Két kanyarnyira volt egy szolga, akinek valami letépte a karját. Az illető is észreveszi Connie-t.
-Kérem segítsen. KÉREM! Már nem fogom sokáig húzni.
A lányt azonban sürgeti az idő, elvégre ha tényleg van itt cápa akkor a hangok felkelthetik a figyelmét, azonban az áldozatnak feltűnik Connie nyakörve.
-Segíthetek levenni...én...én tudom, hogy hogy kell...csak segíts... kérlek..
Kiabál a lány felé, de már kezdi elhagyni őt az ereje.

*A szobába lassan egy újabb szolga lép be, kezében két injekciós tűvel. Az egyik Grens kezébe kerül, a másik pedig a lány vállába. A szolga nekilát ismertetni, a tűk hatását. A férfi elgondolkodik azon, hogy alkalmazza, de amint az ügyintéző lábon lövi a szolgát, erős kétségei támadnak, aztán mikor meghallja a "nem okoz függőséget" részt, eldobja az erőnlét fejlesztőt.*
- Köszönöm, de megvagyok enélkül is.
*Követi a férfit egészen egy szellőzőnyílásig, ahol megállnak. Ismertetik vele a feladatát, majd nekikezd megtölteni fegyvereit. Pisztolyaiban tárat cserél, a többfunkciós alkarvédőbe sűrített ion gázt tesz, ami meglehetősen környezetbarát lövedék. Több ellenfél ellen mit sem ér, de egy számára gyakran azonnali halált okoz. A szerkezet egy hosszú, egyenes lézercsóvát lő ki, ami gyakran a páncélt is átüti. A nyíl/rakétavetőbe egy erős sokkolónyilat helyez, majd ellenőrzi rejtett pengéi működését. Miután végzett, leemeli a szellőző fedelét, és bemászik a nyílásba. Ahogy beljebb halad, kezét egyre nehezebben bírja felemelni. Jobb alkarvédőjén villámgyorsan bepötyög egy gombkombinációt és ezzel aktiválja a sisakja éjjellátó funkcióját. Nem kifejezetten kedves látvány fogadja, de hiába a nyálka... A munka az munka. Ahogy beljebb halad, beragad a szellőzőbe. Ez azonban a jelenleg csak egy apró probléma. A gond, az, hogy ez egy csapda és az aki ezt felellátott, sebes léptekkel közeledik Grens felé. A férfi minden erejével próbálja bal karját kiszabadítani és kilőni a lézernyalábot, a felé közeledő fenevadra. Ezen múlik az élete, tehát nem adja fel.*

A levelet csak nagy huzavonával nyújtom át, de kénytelen vagyok, ha le akarom tudni ezt a napot. Az őrök bevezetnek. Csak ámulok és bámulok a gyönyörű kerten. Legszívesebben megtapintanám a növényeket, hogy tényleg igaziak-e, de nem teszem. Az arcomon is közöny látható. Amikor azonban belépünk az épületbe, önkéntelenül is felhúzom a szemöldökömet, de néhány pillanat múlva már semmi nem olvasható le az arcomról. ~Nem rossz hely, szívesen eléldegélnék, de nekem akkor is ellenszenvet sugároz ez a hely. Mintha tele lenne szenvedéssel.~ Meg is borzongok, aztán egy pillanatra megállunk. Valószínűleg megérkeztünk. Néhány pillanat múlva áthaladok a csodás ajtó alatt, és egy irodába kerülök. Magamra hagynak, amin meglepődök. Azt hittem, Dexterhez visznek. ~Talán most jönnek értem...~ Elhessegetem ezt a gondolatot, és odalépek az ablakhoz, majd leveszem a köpenyemet. Fekete hajamat kicsit megrázom, hogy ne nézzek ki egy őrültnek. Az ablak halványan visszatükröz engem, és egyből szembetűnik a tetoválásom. A ruha alól kilátszik az egyik vörös virág. Meg amúgy is, túl sokat látnak majd belőlem. Már épp visszavenném a köpenyt, amikor az asztalon a kivetítő működésbe lép. Közelebb megyek, hátha nekem üzennek, amit azonban ott látok, elborzaszt. Érzem, hogy még a szokásosabbnál is jobban elsápadok, biztosan úgy nézek ki, mint egy hulla. Gyorsan tovább lapozok. Rengeteg levelet találok, szédülni kezdek. ~Vajon miért teszi ezt Dexter? Apa valamit eltitkolt előlem?~ Eszembe jut a mobilom, elő is venném, de ekkor nyílik az ajtó, és csak arra van időm, hogy kinyomjam a kivetítőt, és elrakjam a telefont. Megpördülök, és előttem áll Dexter meg a két dobozai. Mindháromnál fegyver. ~A fenébe... Most mi lesz?~
- Dexter - biccentek a férfi felé. ~Nagyon fura, hogy itt mindenki Elizabethnek szólít. Csak hivatalos esetekben szoktak így nevezni, de Dexterrel már többször is találkoztunk. Jó végül is ez egy hivatalos találkozó... Alex, a legjobb barátom általában Beth-nek vagy Liz-nek szólít, a közelebbi barátaim pedig Lizzy-nek vagy Liza-nak. Ismerőseim Eliza-nak vagy Eliz-nek... Vajon hogy van Al? Már több napja nem találkoztunk... Hiányzik, bár azért biztos jobb helyen van, mint én jelenleg.~ Próbálom elterelni a gondolataimat, de mindig visszatérek arra, hogy meg fogok halni.
- Nem is tudom, bár nem igazán tudok rendesen válaszolni, ha valaki fenyegetőzik - felelek neki hűvösen. A kezemet összefonom magam előtt. Ez persze csak álca, hogy feltűnésmentesen megmarkolhassam a tőrömet. Utána arra várok, hogy valamit lépjen. Minden lépésüket árgus szemekkel nézem... Lehet, hogy fegyverrel nem tudok bánni, de azért elég gyors tudok lenni és a reflexeim sem az utolsók. A szememben enyhe kihívást vélhetnek felfedezni.

*Egy szolga érkezik, és mire Connie feleszmélne, csak egy tűszúrást érez a vállában. Elkapja a szolga kezét és erősen megszorítja azt. Úgy néz rá, hogy egyértelmű legyen az üzenet: "ezért még megdöglesz!". Igaz, hiába minden, ha már beadta neki az anyagot. De nem csak ő okoz bosszúságot a lánynak, hanem az ügyintéző is, aki egy golyót ereszt a szolga lábába a felvilágosításért. Meglehet, hogy parancsot teljesít, de a kérdezés nélküli vállbaszúrás miatt Connie egy cseppnyi sajnálatot sem érez iránta.
~73-as... Csodálatos új név.~
Megkapják a parancsot, ám indulás előtt természetesen kap pár megjegyzést, amit nem áll meg szó nélkül.*
-Nem örülök semminek és jobb, ha megjegyzed, hogy nem leszek senki szolgája.
*Halkan beszél, nem mintha számítana. A lejáróig a másik nem is szól hozzá, aminek kifejezetten örül. Még a végén elveszítené az önkontrollját...
A szolga "jókívánságától" mosolyra húzódik a szája. Kap egy adattárolót a csatornához, és a másik már ott is hagyja. Pár másodpercig még néz a sántikáló után...
~Én is ilyen nyomorult leszek, ha nem jutok ki erről a birtokról hamarosan.~
Ez a gondolat aztán visszazökkenti a valóságba. Lemegy hát a lejárón, de ahogy leér, szédülni kezd. A fejéhez kap, és épp hogy meg nem tántorodik az érzéstől.
~Biztosan az a szer... Ki tudja, mi a franc volt benne.~
Szerencsére a szédülés hamar elmúlik, hiszen nincs vesztegetni való ideje. Egy csatorna egyébként sem a legkellemesebb hely... Az adattároló segítségével folytatja az útját.
Meg sem áll, egészen addig, amíg kiáltást nem hall. Rövidesen meg is látja a szenvedőt... Vérben úszik, az egyik karja hiányzik... Valószínűleg ez a vízi szörny tépte le neki. Segítségért kiáltozik továbbra is. Connie tudja, hogy ez a hangzavar ide fogja csődíteni a szörnyet, neki pedig szó ami szó, fegyver nélkül nem sok esélye van ellene. Döntését, hogy odamegy a földön fekvőhöz pedig csak megerősíti az, hogy talán le tudja szedni magáról a nyakörvet. Legalábbis egy időre... Mert ezek biztosan újat raknak majd rá.
Odasiet hát a szolgához.*
-Ne kiabálj, idecsődíted azt a szörnyeteget! Miféle segítséget vársz tőlem? Hogy lehet ezt a vacakot leszedni? Beszélj!
*Szakít a ruhájának az anyagából, hogy szorítókötést készíthessen a lánynak, amihez nyerhet neki egy kis időt, mielőtt elvérzik.*

/Elizabeth, Bryan/

-Azt a kést akár most is leteheti az asztalra, hogy elkerüljük a... kellemetlenségeket.- az erő segítségével kiemeli a lány kezéből a kést egyenesen a saját kezébe. - Elég tompa pengéje van, ezzel egy meztelencsigát sem tudnál bántani, nem hogy egy embert.
Azzal eldobja a tompa fegyvert majd rálép s az darabokra törik.
-Vigyék a szolgák közé.
A két droid erősen szorítja a lány karját s kicibálja őt a teremből majd a legközelebbi dobja. Az ajtajára rögtön rátapadnak a férfiak.
-Hé kislány, nyisd ki azt az ajtót s boldoggá tehetjük egymást.
S ehhez hasonló szövegek fogadják őt. A cellában egy Bryan nevű férfi ücsörgött még rajta kívül, ám ő nem rab volt hanem arra ügyelt, hogy Elizabeth-et senki se bántsa vagy csináljon vele egyéb érdekes dolgokat.

/Grens/

A férfi karja kiszabadul s a lézernyaláb is betalál ám ez nem állítja meg a lényt csak futásra kényszeríti őt s eltűnik a szellőzőrendszerben. Grens akár folytathatja is az útját. Lassan eléri a pince szellőzőrácsát, amint belép rögtön megcsapja őt a rothadó hullák szaga. A szobában sötét van tehát az éjjellátó hasznosnak bizonyul, viszont a második szoba után felmondja a szolgálatot, viszont talál egy zseblámpát ami épp lemerülőfélben van, így gondosan be kell osztani a maradék energiát. Az egész pincében üresség volt, semmilyen állat sem lakta. A férfi hirtelen valami zajra lett figyelmes és ha felkapcsolja a lámpát a szellőzőből előugró lény üdvözli őt, konkrétan leteríti a földre és karmolászni kezdi annak páncélját.

/Connie/

Amikor a lány odaér a szolgához feleslegesen tép le egy darabot a ruhájából, ugyanis hirtelen egy nagyobb áramütést kap amelynek az eredője a nyakán lévő eszköz. Amikor ránéz az adattárolóra láthatja, hogy elért a birtok határára. Amint felkapja a fejét a szolgának hűlt helye van. Helyette Dexter helyettesének a hologramja jelenik meg.
-Még nem volt alkalmam bemutatkozni, Dr. Adam Blauberg vagyok. A szer amit beadtunk magának azt hiteti el magával, amit látni akar és azt összekapcsolja a valósággal. Tehát azért látta a szolgát s azért jött ide, mert ki akar szabadulni és ugyebár a csatorna vége a birtok határán van. Gondolom tudja, kedves 73-as, hogy a patkányokat hogyan szoktassák rá a dolgokra? Úgy bizony *megnyomja a gombot, majd a lányt ismét sokkolják* sokkolással. Játszunk egy játékot kedves 73, ahányszor elhagyja a helyes utat kap egy kis...khmm... áramütést, de csak pont annyit, hogy térden kúszva, akár egy engedelmes kutya visszatérjen a helyes útra. Ha az ellenkező irányban halad, akkor erősebb lesz az áramütés. Mi a véleménye a játékről *ismét megnyomja a gombot* mert nekem eddig nagyon tetszik.
S az ígéretéhez tartja magát.

*Grens még jobban erőlködik, a lény pedig egyre közelebb kerül hozzá. Kissé stresszes helyzet, de ennek ellenére megpróbál nyugodt maradni. Gondolatban csúnyán elkáromkodja magát, majd amennyire csak tudja megrántja bal karját ami sikeresen kiszabadul. Széles mosoly húzódik arcán, majd mielőtt még túl közel érne hozzá a nyálkás förtelem, tüzel. A lézernyaláb talál, de a szörnyeteg nem esik össze, csupán elrohan.*
- Rancorokról volt szó, nem pedig ilyen nyálkás dögökről.
*Megvonja vállát, majd tovább mászik. Nemsokára elér egy szellőzőnyílást, amit a lehető leggyorsabban el is távolit maga elől. Beugrik a pincébe, és csak most tűnik fel neki a bűz. Grens gyomra nem viseli túl jól ezt az átkozott hullaszagot, de hála az égnek nem evett az imént.*
- És én még azt hittem, hogy a csatorna lesz a bűzös meló... Hát az rózsakert ehhez képest...
*Elég sötét van a szobában, de hála az égnek az éjjellátó funkció nagyon jó szolgálatot tesz neki. Előrántja pisztolyait és tovább indul. A következő szobába lépve azonban elsötétül a világ. Mivel biztos benne, hogy nem halt meg és, hogy eszméleténél van, arra a következtetésre jut, hogy az éjjellátó felmondta a szolgálatot. Ocsmányul elkáromkodja magát, majd igyekszik tovább indulni. Szemei hamar hozzászoknak a sötétséghez, de ez még messze nem elég ahhoz, hogy tökéletesen lásson. Szerencsére talál egy zseblámpát, de "mázlijára" a kis cuncimókus közel áll a lemerüléshez. Ráerősíti az jobb karjában lévő pisztolyra, majd körbenéz. Lassacskán megtalálja a lámpa kapcsolóját, amit abban a pillanatban felkapcsol. Szemét irritálja a hirtelen jött fény, de pillanatok alatt ez lett a legkisebb problémája. Az előző éhenkórász lény ismét rátámad, és most sikerül rávetnie magát Grensre. A páncélnak hála nem marcangolja őt azonnal, azonban sokáig nem várhat. Mindkét rejtett pengéjét igyekszik a szörnybe mélyeszteni, sőt még a sokkolónyilat megpróbálja kilőni rá, közben pedig szexben gazdag szép napot kivan a megbízója édes anyukájának. Ha sikerrel jár és elteszi láb alól a nyálkás dögöt, alaposan megvizsgálja. Ha nem jön össze, akkor mindent elkövet, hogy életben maradjon.*

Éppen kirántanám a késemet, hogy fenyegetőzzek, amikor egyszerűen elrepül tőlem. ~Ne már...~
- Barom - morogja. ~Még hogy egy meztelen csigát sem! Ez sértő!~ Aztán a szolgák közé akar küldeni. ~Miről beszél?~
- Ezt hogy képzeled? Mégis mit ártottam neked? - kérdezi kétségbeesetten. ~Jó, elolvastam a hülye leveleidet, de akkor is!~ Megpróbálom minél tovább visszatartani a droidokat, hogy beszélhessek vele.
- Legalább majd magyarázatot vagy indokot mondj! Ha nem is itt... - könyörgök neki, de aztán már eltűnik előlem, ugyanis közben kiértünk a folyosóra. Egy nem messzi terembe kerülök, majd egy rácsos cellába. Szinte örülök, hogy rám csukódik az ajtó, mert azonnal ostromolni kezdik a börtönömet. Megborzongok. Ez undorító...
- Azt hiszem, jobban teszitek, ha most elkotródtok innen! Köszönöm - mondom, majd csak hogy ingereljem őket az ajtó mellé ülök, de úgy, hogy ne érjenek el. Ha valaki beljebb nyúl, én arrébb csúszok. Ekkor veszem észre azt, hogy nem vagyok egyedül. Egy férfi is velem van. Rögtön felpattanok, és most csak rá figyelek, de előtte a cella közepére lépek.
- Üdvözlöm! Mondja, maga pontosan milyen szolgálatot végez ebben a cellában? - kérdezem kicsit szorongva, mert nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem fog bántani. Még bármi lehet. - És azt tudja, hogy Dexter mikor jön ide? Beszélnem kéne vele, fontos... Jaj, a nevem Elizabeth, de szólítson nyugodtan Beth-nek vagy Liz-nek... Persze, ha csak nem szeretne még magázódni. - Rámosolygok, hátha kicsit kedvesebb lesz velem.

*Hiába próbálja bekötni a szolga kezét, mert a következő, amit észlel, egy nagy áramütés, mégpedig a nyakörvének köszönhetően.
~Mi a franc...~
A szolgának se híre, se hamva, a vérnek nyoma sincs, mintha sosem lett volna ott semmi. Ránéz az adattárolóra, és tudatosul benne, hogy hol is van. Ez a határ. Ezért az áramütés...
Hátrahőköl, amikor a hologram megjelenik előtte.
Dexter egyik kutyája beszél hozzá, és folyamatosan áramütéseket mér rá. Egyre kevésbé bírja már ezeket elviselni így is. A harmadik áramütésnél már szinte a földön fekszik, és amikor vége, kapkodja a levegőt.
~Mi jöhet még? Ha ez a szolga csak illúzió volt, akkor bármi más is az lehet. Ki tudja, talán nincs is idelent semmi, és ez csak egy szórakoztató műsor ezeknek a férgeknek... Ki kell jutnom innen.~
Fogja az adattárolót és igyekszik követni az útvonalat, amit az jelez, abban a reményben, hogy az út végén valahogyan kiszabadulhat ebből a csapdából.

Végigmérem a cellába vonszolt hisztikirálylányt.
-Majd jön, ha jönni akar.
Válaszolom neki hidegvérrel, majd felállok és a sugárvetőmmel a rabok felé lövök.
-Aki nem takarodik el a cella közeléből, az a következőt a fejébe kapja.
S rögtön zsebre is vágom azt.
-Hisztikirálykisasszony, a nevem Bryan Donohan. Hivatásos zsoldos. Nem érdekel sem a beceneve, sem a címe sem pedig az, hogy mit akar. Maga most fogoly, szóval fejezze be a parancsolgatást én nem az édesdrága apucija vagyok. Ha van valami normális témája, akkor meghallgatom, ha nem akkor fogja be a csuszalesőt vagy én fogom be.
Ezzel tisztázottnak tekintem a helyzetet, majd nekidőlök a falnak.

/Connie/

Az adattároló szerencsére jól működött s elvezette őt a csatorna végébe. Itt tényleg megtalálta azokat az elvágott vezetékeket, azonban hirtelen bevillan neki több hallucinálós kép, miközben a vezetékeket javítja. A javítás viszonylag gyorsan megment, csak ki kellett cserélni a régi alkatrészeket az újakra, ám amikor végzett a javítással a vízben élő lény hirtelen elé ugrott. A lány elesett az ijedtségtől. A hasán feküdt a talajon, de közben úgy látta, mintha egy hatalmas falat kéne megmásznia. A fal tetején pedig Dexter ácsorgott, majd leguggol a lányhoz. Az állat már a lány sarkában volt és ő  tudja jól, hogy pár perc alatt beéri őt, hisz nem tud elég gyorsan "mászni". A férfi és a cápa szintúgy valósak volt.
-Kell segítség, Connie?
Connie visszhangozva hallja a hangokat.
-A próbát már kiálltad. Már csak egy dolog van hátra. Fogadj nekem hűséget és engedelmességet és akkor nem lesz baj. Légy engedelmes szolga vagy légy halott. Válassz nyugodtan, de nincs sok időd gondolkodni.

/Grens/

A férfire rontó állat nem adja magát könnyen, gyakorlatilag az első pengemozdulatok elől könnyűszerrel kitér, majd amikor fáradni kezd, csak akkor adja meg magát. A férfi ezután könnyűszerrel letudja őt dobni magáról, és tovább haladni. A következő szobában egy hatalmas, átszakított rácsos ajtót talál s annak belsejében már ott vannak az emlegetett tojások és a csendesen alvó állatok és néhány nemrég megölt állat teteme. A terem közepén Grens egy adattárolót talál amelyekre a következő számok vannak írva 2,4,7. Ha felnéz láthatja, hogy a cellák megvannak számozva 1-től 9-ig. A 2. a 4. és a 7. cella mellett terminálok is vannak és fedett ajtók, így nem tudja mi van mögötte. A Rancoroknak egyelőre semmi nyoma és az egyetlen nyom egyelőre ez a három szám és a cellák száma.

/A jelszó négy karakteres/

*Grens küzdelme az életéért, csupán percekig tart, de a férfi számára ezek éveknek tűnnek. Hiába próbálta a szörnyeteg húsába mélyeszteni rejtett pengéit, az állandóan kitért előlük. Több helyen is összekarmolja páncélját és felsérti a férfi bőrét, de a felszíni sérüléseket leszámítva semmi sem ér el. A fejvadász látja, hogy a szörny egyre fáradtabb, majd mikorra már eléggé lelassult a szörnyeteg, a rejtett penge lyukat üt koponyáján. Lerúgja magáról a tetemet, majd hátradől. Alig pár másodperc pihenés után feláll és továbbindul. Hamarosan egy szobába ér, melyben különböző lények tojásai és tetemei fogadják őt. A földön talál egy adattárolót, néhány ajtó mellett pedig terminálokat. Az adattárolóba 3 számot írtak bele, összesen pedig kilenc cella található a teremben. Grens elgondolkodik, majd odasétál a négyes cellához.*
- Hmm... pórba szerencse...
*Az ajtó mellett lévő terminálba beírja a 2,4,7,9 kódot, majd kíváncsian várja mi lesz a vége.*

*Az adattároló segítségével eljut a céljához, ahol a sérült vezetékekre talál. Bár fejében ezerszer is megkérdőjelez mindent, ami vele történik. Abban sem biztos már, hogy azok a vezetékek valóban ott vannak-e... Mindenesetre, amikor nekiáll megszerelni őket, azok nem tűnnek el, így mégsem érzi magát annyira átverve. A procedúra nem okoz neki különösebb problémát, hamar végez a javítással, de a szer még mindig a hatása alatt tartja. Épphogy feláll, hogy megkeresse a kivezető utat, amikor eléugrik az ún. "halacska", amiről Dexter beszélt. Olyan hirtelen éri a támadás, hogy megbotlik és elesik. Ebben a pillanatban viszont úgy tűnik neki, mintha el fal tornyosulna felé. Menekülnie kell, ez nem kétséges, hiszen nincs fegyvere, anélkül pedig esélye sincs a cápával szemben. Idő szűkében nem is tud gondolkozni sem, mi valós, és mi nem, mászni kezd hát felfelé, amennyire tőle telik. De a szörny túl gyors...
Ekkor pillantja meg "odafent" Dexter alakját, aki egy ajánlatot tesz fel neki. Connie nem gondolkozik, számára az elsődleges az, hogy kijusson erről a helyről, s ha kell, hát hazudik is, ilyesmi nem fogja meggátolni semmiben. Egyelőre semmi olyat nem mond, hogy elfogadná a férfi feltételeit, csupán ennyit hallani tőle: *
-Segíts!

- Elég mogorva vagy, de örülök, hogy máris találtál nekem egy nevet, amit hajlandó vagy használni. Egy beszólással kevesebb a továbbiakban. - Amikor lő egyet, csak összerezzenek.
- Nem vagy kicsit... agresszív? - ~Még jó, hogy nem te vagy az apám... Asszem nem lenne már meg a fél karom.~
- Nem hiszem, hogy bármi olyat tudnék mondani, ami érdekelne. Ezzel szemben akár te is kitalálhatnál valamit. Kivéve, ha megint előjön belőled az undok, itt-én-vagyok-a-főnök éned. - Azzal leülök elé a földre, de előtte magam alá teszem a köpenyem száraz részét, nehogy felfázzak. Nincs kedvem mellé ülni, csak frusztrált lennék. Így legalább szemben vagyok vele. A térdemet felhúzom, és átölelem, hátha így jobban melegítem magamat.

/Elizabeth és Bryan/

A férfi már nem kap választ Bryantől, ugyanis egy Dex egy másik embere lép be az ajtón, megbilincseli a makacs Elizabethet majd Bryan társaságában távoznak a cellából.

/Elizabeth, Bryan és Conie/

A férfi önelégült vigyorral lő az állat felé ami pár lövés után visszakúszik a vízbe, ám Dexter nem hagyja, hogy Connie felálljon. A földön kúszó lányt pár méterrel odébb cibálja, hogy a drága barátunk nehogy felkeljen. Ekkor fellöki őt s a lány nyakára teszi a lábát úgy, hogy az ne tudjon felállni, majd a fejéhez szegezi a pisztolyt. A másik kezében ott a sokkoló, hogy ha a lány trükközni próbálna.
- Tudja hölgyem...*szemeivel mindvégig Conniéba bámul* Mindig szeretem azt, ha ez ember könyörög. Főleg ha egy ilyen makacs szolga, mint ön...azonban most hallani akarom úgy, ahogy illik.
Leveszi a lábát a nőről majd a karján megnyom egy gombot amitől azt rázni kezdi az áram.
-Körülbelül két perce van, utána belehal az egyre erősödő áramütésekbe.
Mondja Dexter arcán gonosz vigyorral.
-Tudja mit kérek magától, hogy könyörögjön és fogadja el azt, ami...
Miután Connie megtette ezt a roppant egyszerű kérést, akkor Dexter a kezét nyújtja neki és kivezeti őt a csatornából egyenesen az irodájába. Itt leül a székére és azt várja, hogy újdonsült barátja helyet foglal az ölében. Ha így tesz, akkor a lány haját kezdi el birizgálni, ha nem akkor meglepő módon nem tesz semmit. Kisvártatva megérkezik Bryan és Elizabeth egy másik őr társaságában. A férfi helyet foglal és Elizabethre is ráültetik a helyfoglalást. Ha Connie beleült a férfi ölébe -már csak annak félrevezetése miatt is akár- akkor azt tapasztalhatja, hogy az hirtelen finoman feláll a helyéről s int az egyik bent lévő szolgának, hogy hozzon be még egy széket.
-Kérem kedves, foglaljon helyet.
Mondja egy művigyor kíséretében Connienak. Ugyanígy tesz abban az esetben is, ha a nő állva marad. Kivetít egy térképet a Tatuinról és magyarázni kezd.
- Bryan és Connie, maguk azért vannak itt, hogy rengeteg pénzt keressenek nekem és persze maguknak. Amennyiben Grens barátunk túléli a rancorpucolást, akkor ő is nagy jutalomban részesül. Tehát térjünk is a lényegre, a küldetés a következő: A Tatuin sivatagának egy forróbb részén áll egy kisebb barlang, az embereim ott várnak Magukra. Ezután kézbesíteniük kell a kis csomagunkat *biccent Elizabeth felé*, azonban a veszélyes homokviharok miatt nem tudnak járművet használni. Az emberim közlik a további információkat magukkal, ha elvállalják. A kérdés adott, akarnak gazdagok lenni?
Néz feléjük és úgy tűnik, mintha Connie-tól is választ várna.

/Grens/

Ahogy kitárultak az ajtók Grens előtt egy nem túl guszta étkezésnek lehet tanúja amikor is egy Rancor épp két darabra tépi a még életben lévő ifjú Bantha állatkát. Az élőlény hamar szagot fog a vele szemben lévő férfi felé fordul majd felordít. Grens a következőket látja a cellában: Egy kiszakadt terminál a falból, egy vezeték, pár törött csont, egy kötél (körülbelül nyolc méter hosszú, felakasztva a falra) és lelóg onnan egy része, pár állat teteme, állattojás és egy belélegezhető ám de rendkívül illékony gáz tartálya. A férfinak minél előbb ki kell eszelnie, hogy hogyan támad a szörny ellen, ugyanis nem lenne előnyös részére, ha az lépne először.

*A földön fekve nem számíthat másra, csak a gazdája segítségére. Dexter pedig kárörvendve segít rajta, meglövi az állatot, ami elmenekül, mentve az irháját a további lövedékektől. Connie már érzi, hogy most jön a fekete leves. Odébbcibálják és még fel is lökik, esélyt sem adva a felkelésre. A lány megpróbál felülni, de ahogy mozdulna, máris fegyvert szegeznek rá, és a nyakára taposnak. Dexter felvilágosítja, mit is vár tőle.
~Féreg...~
A büszkeségén már így is elég nagy csorba esett, és most még jobban meg kell alázkodnia. Ehhez nincs hozzászokva, és nyilvánvalóan nem szívleli. Mindig is erős nő volt, erős akarattal, most pedig sarokba szorítják. Connie Harris sarokba szorítva. Mint egy rossz vicc. Két perc. Ennyi ideje van. Választhat, a megmaradt büszkesége, vagy a halál. Pár másodpercig elmereng azon, mi lenne, ha hagyná, hogy most megölje ez a fickó. Addig a pár pillanatig ezt tartja helyesnek, és csak tűr, bár a fájdalom szinte elviselhetetlen már. Végül, az egyik áramütés után levegőért kap, s kinyöszörög pár szót.*
-Állj! - Alig kap levegőt a kínzástól.- Hagyd...hagyd abba...Kérlek...
*Túl kell élnie, muszáj. Aztán majd bosszút állhat ezen a patkányon... De addig talpon kell maradnia.
Meglepetésére a férfi a kezét nyújtja felé, és érzi, hogy nem ignorálhatja, még a végén itthagyná a csatornában. Megfogja hát a kezét, legyűrve magában az undort. Az undort, amit igazából nem csak felé, de minden ember és más élőlények iránt érez. Most el kell játszania a szerepét, hogy életben maradjon, ehhez viszont nem húzhatja a száját Dexter érintéseire.
Gazdája egyenesen az irodájába viszi, és bár Connie sejti, mit is várnak tőle, eszében sincs a férfi ölébe ülni. Inkább csak áll a háttérbe húzódva. Kihúzza magát, habár az események hatására nem mondható, hogy éppen csúcsformában lenne. Elfáradt, szerzett pár sebet, az áramütések pedig külön megviselték. Szinte már várja az újabb áramütést, hogy nem cselekszik szolgaként, vagy a parancsot, hogy tudja, hol a helye, de szerencsére kartávolságon kívül áll Dextertől, így az az ölébe sem tudja húzni. Ezt viszont gazdája felülírja, és nem tesz semmit. Ezt Connie meglepőnek és furcsának találja, valamelyest ráncolja is a homlokát. Nem tetszik neki az egész helyzet, az sem, hogy hellyel kínálják. Leül, mielőtt még rendre utasítanák. Ekkor veszi csak észre hogy rajtuk kívül még egy férfi és egy nő is ott van az irodában. Nem kérdez, és magában sem találgat, mert sejti, hogy pár percen belül kiderül, kik ők, és miért vannak itt, és egyáltalán mi folyik itt. Dexter el is kezdi a felvilágosítást...
Szóval küldetést kapnak. Ezt a lányt kell elvinniük a Tatuinra. Connie tudja, hogy Dexter kérdése költői, hiszen ki ne akarna gazdag lenni? Bár a lány számára most minden pénzt megérne a szabadsága. Ha a gazdája megbízza egy küldetéssel, úgysem mondhatna nemet rá. Connie ebből a tekintetből feleslegesnek és egyben ironikusnak is találja a kérdést.
Emellett nem tudja eldönteni teljesen, hogy a kérdés hozzá is szól-e, hiszen elvileg ő szolga, de a férfi mégis ránéz, miközben kérdez... Egyre több itt a furcsaság. A lány tehát nem is válaszol, ezt a tisztet meghagyja a mellettük álló idegeneknek.*

*A kód bérírása után az ajtók feltárulnak, Grens pedig megpillantja a hatalmas fenevadat. Ahogy elnézi vacsora közben zavarhatta meg az állatot, elvégre a frissen ketté tépett Bantha a szundi jelképe. A férfi nagyot sóhajt, majd felkészül az állat rohamára. Robbanónyilat tesz a nyílvetőjébe, előrántja pisztolyait és megvizsgálja, hogy a fagyasztógáz úgy működik e, ahogy az a nagy könyvben is meg van írva. Tudja, hogy ezek nem sokat fognak érni a Rancor ellen, de rakétákat sajnos nem használhat. Nem mintha oly sokat ártana az egyébként is törött tojásoknak és döglött állatoknak. Na jó, talán a földszint kissé bánná a dolgot, de ha tényleg olyan gazdag ez a "Dexter" akkor semmiség lenne számára megjavítani a rakéták által okozott károkat. Visszatérve a fenevadra, a fejvadász úgy nézi, hogy már ki is szemelte őt.*
- Ó nem, nem... Belőlem nem lesz desszert.
*Pillanatokon belül végigtekint az egész termen. Nem sok dolgot lát aminek hasznát tudja venni. Talán csak a kötél és a gáz. Bár az utóbbi az alkarvédőjében is található. A férfi rövid gondolkodás után aktiválja a lábain lévő rakétákat és igyekszik a hatalmas fenevadat a gáztartály felé terelni. Ha már elég közel van hozzá, Grens a szörny lábába lövi az alkarvédőjében lévő kötelet, majd a rancor körül körözve összeköti a fenevad lábát. Ha sikerül neki, akkor már csak megadja a kezdőlöketet, hogy az ocsmányság feje a megfelelő ponton érjen földet (a tartály előtt), majd miután a földre került, a fejvadász a tüzet nyit a tartályra.*

Mielőtt választ kaphatnék, Dexter egy másik embere lép be, s szinte egyből kiszúrom a bilincset. Nem kell nagy ész, hogy ez rám vár. Hiszen Bryan zsoldos, egyedül én tartózkodom itt rabként. De ezt nem fogom engedni. Egészen a hátsó falig hátrálok, de ott egy óvatlan pillanatban elkap, és megbilincsel. Nem hagyom magamat, egész úton próbálok szabadulni a szorító kezek fogságából, de nem túl feltűnően. Ám mintha egy sziklát próbálnék elhúzni. Lehetetlen. Annyi már nekem is világos, hogy itt többet nem számít, honnan jöttem. Már rab vagyok, azt tehetnek velem, amit akarnak. Nem szeretnék rabszolga lenni másnál, hiszen mégis milyen megalázó! De nincs mit tenni. Egy idő után megérkezünk Dexter irodájába. Mielőtt belépnénk, már egy engedelmes szolga képét viselem. Engedelmesen belépek, közönyös arcomat mutatva, mintha nem érdekelne az egész. Leülök, de előtte még rántok egyet, azonban nem engednek. Kénytelen vagyok helyet foglalni. Aztán valami iszonyú műsor kerekedik, ugyanis Dexter a bent lévő nőnek hozat egy széket, majd megpróbálja hellyel kínálni. ~Nahát! Dexter barátom, nem is mondtad, hogy ennyire értesz a nőkhöz...~ Csak a szemeimet forgatom.
- Haladhatnánk! - morgom. Aztán egy kivetítőn megjelenik a Tatuin, Dexter pedig magyarázni kezd. Úgy beszél, mintha itt sem lennék... Azonban hamarosan kiderül, hogy miért.
- Én nem vagyok egy tárgy! Ha már ilyen egy féreg vagy, legalább... - kiáltok fel, mert megrémít ez az egész. Azonban nem fejezem be a mondatomat, csak dühösen fújok egyet. Amúgy is mit mondhattam volna? Hogy szólítson másképpen? Ugyan már, ez nevetséges... De nagyon félek, nem csak attól, hogy mi lesz ezután, hanem attól is, hogy mégis hogyan éljük túl a homokvihart... Sehogy... Mégis mi a fenéért kell nekünk a sivatagba menni?! Ez csak egyet jelent: mindenki halálát. Talán ez a terve. Mindenkit meg akar ölni, de úgy, hogy még véletlenül se terelődjön rá a gyanú. Annyira kiszámítható.Elkezdem rágni a körmömet, de néhány perc után abba is hagyom, mert nem szeretem, ha csúnya a kezem. Most mi lesz?

/Grens/

A férfi támadása sikeres, a rancor gyúlékony gáznak köszönhetően hamar a földre rogyott, a férfi tudhatta, hogy ez nem volt túl nagy próba egy képzettebb fejvadásznak.

Dextert látszólag nem érdekli, hogy Elizabeth közbeszól, a többiek válaszára vár s közben fel alá sétálgat, azonban Amikor Elizabethez ér hirtelen ököllel a megbilincselt lány arcára csap aki ettől a székkel együtt felfordul. Az orra nem tört el, ellenben eleredt a vére. Ezt még tetőzi, hogy Dexter a földön még bele is rúg egyszer.
-Két dolgot utálok: A hisztis libákat és az ok nélküli beszédet. Te mindkét dologért kiérdemelted a jutalmadat.
Ezután hagyja, hogy felálljon, majd odasétál Connie elé. Az ujjait a nő vállán húzgálja.
-Elvitte a cica a nyelved, vagy csak nem szeretnél gazdag lenni?
Kérdezte, némi gúnnyal, majd odébb ált. Bryan csak bólintott a dologra és Connie is beleegyezett, szóval csak Grensre vártak, aki hamarosan be is toppant a terembe. Dexter ezután felvázolja a neki a helyzetet.
-A fejvadász hajójával mennek *teszi hozzá,majd felemel egy ládát s Connie kezébe nyomja.* Ezt vidd Grens úr rakterébe, amolyan meglepetés.
A láda kifejezetten nehéz, nem tudni, hogy mi lehet benne. Ha Grens leszkenneli láthatja, hogy nem robbanóanyag és még csak nem is nyomkövető. Miután felszedelőzködtek, összesen 6-an voltak Grens hajóján: Connie, Bryan, Elizabeth, egy ismeretlen wookie és egy maszkos ember, aki Dexternek dolgozik. A hajóra érve Connie egyenesen a raktár felé indult, ahogy Grens is akinek fel kellett tölteni a fegyvereket a csata után, így akár meg is szólíthatja a férfit. A wookie és a maszkos az emeleten legyeskednek, míg Bryan Elizabethel a cellában van.

/Szabad kör/

*Minden pontosan úgy történik, ahogy azt Grens tervezte. Miután a fenevad elesett, a tartályt darabokra robbantotta és a fejvadász meglepően gyönyörű tűzijáték lett tanúja. Igaz, hogy a rancor agyának darabjai nem kifejezetten nyújtottak guszta látványt, de mégis önelégültséggel töltötte el a férfit. Némi gondolkodás után a vibrokésével levágta a rancor egyik ujját, majd széles mosollyal az arcán elhagyta a pincét. Nemsokára ismét a házban volt, ahol az egyik szolga az irodába vezette. Ahogy elnézte egy kisebb-nagyobb megbeszélés közepén toppanhatott be. Páncélját több helyen is karmolások díszítettek néhol pedig vérfoltok díszítettek ruháját. Lehet, hogy sikerült megölnie a nyálkás dögöt, de túl sokáig tartott ahhoz, hogy megússza szuvenír nélkül. A sebek ellenére mégis diadalittasan, hóna alatt a rancor ujjával állt az ajtóban, majd a szörny testrészét az asztalra dobta.*
- A munka elvégezve.
*Mondta szárazon, majd helyet foglalt. Pont időben toppant be, ugyanis a épp most került szóba... illetve csak a hajója. Grens a sisak alatt szemeit forgatta, majd a jobb alkarvédőjén lenyomott egy gombot, amitől egy apró holografikus képernyő villant elő, majd miután megírt egy rövid üzenetet, a kis képernyő eltűnt. Társai már réges-rég elvitték a hajóját, tehát kénytelen volt visszahívni őket. Mire vége lett a megbeszélésnek, Zenith és Price már kint várták, ami nem meglepő, mert a fejvadász háza sajnos túl közel van. Egy biccentéssel üdvözölte őket, majd a hajó fedélzetére lépett és a raktár felé vette az irányt. Újratöltögette fegyvereit és pótolta az elhasznált muníciót. Most már csak a sisak megjavítása maradt hátra. Leült az egyik asztalhoz és nem fájó szívvel levette a fejfedőt. Nem igazán szerette idegenek előtt mutogatni az arcát, de szerencséjére az asztal a sarokban volt és vállig érő haja miatt, kizárólag szemből lehetett megszemlélni arcberendezését. Miután magához vette a kellő szerszámokat, gondolatban szitkozódva nekiáll megjavítani a sisak éjjellátó funkcióját. Connie nagyjából ekkor toppanhatott be. Grens tudta, hogy ott van, de figyelembe se vette. Őszintén szólva abban reménykedett, hogy minél előbb megszabadulhat ettől a sok kolonctól.*

*Az irodában egyre nő a feszültség, bár Dexter igyekszik megtartani a nyugalom látszatát. Elcsattan egy pofon, amit a lázadó lánynak kell állnia. Őt kell hát a Tatuinra vinniük. Leesik a székről, és még védekezni sem tud, hiszen megbilincselték. Connie hirtelen olyasvalamit érez, amit eddig még sosem...együttérzést, afféle részvétet. Ez a lány szinte ugyanazt éli át, amit ő. Megalázzák, kínozzák, és hiába lázad.
Legszívesebben az idegen lány védelmére kelne, de nem teheti, és észérvekkel győzködi magát.
~Nyugalom, Harris. Nem okozhatsz zűrt, most nem.~
Keze megrándul, ökölbe szorítaná, de időben kapcsol, hogy Dexter áll előtte. Még a végén egy ilyen gesztusért is áramütések elszenvedésével fizetne. Azokból meg már elég volt... Egy életre is. Amikor a férfi végez Elizabeth büszkeségének a tiprásával, felé fordul. Connie gyomra összerándul, szinte már előre érzi az áramütéseket...
~Na, most belém is belém köt, hogy oka legyen kínozni...~
Gondolatai viszont elhamarkodottak. Dexter csak tovább forszírozza az előbbi kérdését, mely még mindig értelmetlen a lány számára. Ennek ellenére, továbbra sem válaszol neki, pont ennek fényében. Viszont a férfi megérinti... A vállát cirógatja, és Connie számára igazi kihívást jelent, hogy ne vágjon egy undorodó grimaszt, húzza el minimum a vállát, és káromkodjon az aljanép kocsmatöltelékeinek dialektusában. Itt verekedést sem rendezhet... Túl nagy a tét: az élete. Pedig szívesen halálraverné a drága gazdáját... Az elmúlt órákban gondolatban hányszor tette ezt meg, és milyen fantáziadús, változatos módokon...
Az áramütés nem érkezik, még így sem, hogy továbbra sem válaszolt. Mindenesetre nem tiltakozik, így Dexter joggal vélheti azt helyesen, hogy elfogadta a küldetést. Nincs más választása.
Ekkor belép még valaki... Az a férfi, aki mindazért felelős, hogy ő most itt van. A feltehetően elpusztított rancor egyik ujját csapja az asztalra.
~Felvágós.~
Connie legszívesebben erre is egy grimaszt vágna, ám a következményektől tartva marad a pókerarcnál. Dexter pedig elkezdi kiosztani az újabb parancsait. Egy ládát nyom a lány kezébe, és utasításokat ad hozzá.
~Még hogy meglepetés... Képzelem.~
Időt kapnak a készülődéshez, bár ez számára csak annyit jelent, hogy van pár szabadabb perce, amit nem kell megfélemlítések és megalázások közt töltenie. Átorientálódnak "Grens úr" hajójára, ahol a lány a parancs szerint egyből a raktárba megy. Az "úr" pedig vele tart. Lehet, hogy elég kellemetlen helyzet némán egymás mellett haladni, de Connienak nincs semmi mondanivalója a fejvadásznak, vagy ha van is, az nem épp egy nő szájába illő monológ, ámbár tükrözné a lány érzéseit felé. De ő nem a hisztis típust testesíti meg, eszébe sincs jelenetet rendezni, vagy bármit is felhánytorgatni. Az ilyeneket csak a pénz érdekli, nem mintha a lány nem a pénzre tette volna fel az életét akkor, amikor a pókokkal kezdett foglalkozni. Teljesen mindegy. Átverte a csaját csapata... Hát persze, hiszen férfiak, mit is várhatott volna? Legalább a munkájukat jól végezték. Ha innen kiszabadul, akkor eszébe sincs még egyszer férfiakat alkalmazni... Mi több, egyedül is elvégezheti ugyanazt, csak nem tud ugyanannyit szállítani... É egyébként is csak az a munka van rendesen elvégezve, amit magad csinálsz.
Egészen elkalandoznak a gondolatai, amíg a raktárba nem érnek. Ott a férfi leül a sarokba szöszmötölni. Conniet ez hidegen hagyja, leteszi a dobozt valahová, majd felegyenesedik és a férfi felé fordul. Egy pillanatra átfut az agyán a gondolat, hogy megkérdezi, elmehet-e...vagy hogy egyáltalán mi a dolga, mi szükség rá. Áll ott pár másodpercig amíg ezt átrágja magában... Végül megvonja a vállát, és elfordul, hogy lelépjen. Hacsak nem szólítják meg, vagy szidják össze mert nem úgy viselkedik, mint gy szolga, akkor magára is hagyja a férfit a raktárban, és elindul, hogy egy olyan kis szegletet keressen a hajón, ahol remélhetőleg mindenki békén hagyja, és senkivel sem kell szót váltania.*

/A reag mesélői értékű/

Nyugodtan néztem végig ahogy Dex mindkét embert megalázza, ha nagyon akartam volna közbeavatkozhattam volna, de akkor úgy végezném mint az a nő...Brr... belegondolni is rossz, hogy egy ilyen alak pincsikutyája legyek, pont elég nekem a saját bajom. Egy csomó tartozás innen-onnan, de már annyi, hogy egy ilyen melóban is benne legyek Bataar-al. Az még jobban kiakaszt, hogy egy vadidegen hajóján kell utaznia az én kis csapatomnak, bár tény és való, hogy ez az űrtragacs kifejezetten jó állapotban van, már ha érdeklik az embert az ilyen mandalóriai csicsás dolgok. Elizabeth cellája mellett merengek pár percig az itteni körülményeken, majd társaimnak szólok.
- Alex, Bataar! Figyeljetek a hercegnőnkre egy kicsit, üdvözlöm a ház urát.
A sisakos férfi és a wookie ezek után lejön az emeletről s a lány cellája mellett kezdenek el legyeskedni.
- Mihamarabbi viszont látásra, "Hercegnő!"
Tisztelgéssel távozom a szobából, majd a raktér fele veszem az irányt. A szolga és a fejvadász van ott. A szoba bejáratánál nekidőlök az ajtónak, majd megakad a szemem az egyik trófeán.
-Szép darab, egy régiséggyűjtő ezer kreditet is adna érte.
Majd még pár percig nézelődök, látszólag a tárgyakat, de a szemem itt-ott Connien is megakad. Ezután jómagam is besétálok a szobába s a nő által lerakott dobozt kezdem nézegetne, felemelem és megrázom egy kicsit.
- Amúgy Bryan vagyok, Bryan Donohan. "Galaktikus vállalkozó" /Csempész/, a Wookie barátom Bataar és az a sisakos férfi, Alex is velem van. Nem mellesleg megjegyzem, szép nyaklánc...
Szólok gúnyosan Connie-hoz, majd hagyok neki egy grimasznyi időt, de aztán folytatom.
- Viccet félretéve... Nem állok Dexter oldalán, hanem a pénz oldalán állok így *nagyot sóhajtok* ha a kedves Connie tud eleget fizetni, akkor Bataar barátom szívesen megszabadítja önt a nyakéktől... ellenkező esetben pedig kérem forduljon ide, nézni akarom, ahogy tükröződik az arcom rajta.
Vigyorgok s a válaszra várok. Nem ismerem a nő sztoriját, de talán lehet még saját vagyona.

- Egy trófeánál nem a pénz számít, hanem az emlék ami hozzá köt.
*Mondja, nemrég érkezett férfinak. Kissé kezd ingerülté válni, ugyanis a raktár és a "hercegnő" cellája ugyan abban a teremben találhatóak, tehát saját társait leszámítva mindenki ide tömörült. Ami azt illeti Grens kezdi úgy érezni, mintha a hajója összement volna. Kicsit sem lepi meg a dolog, elvégre lassacskán annyian lesznek itt mint egy csatacirkálón... Legalábbis ha megbízója még több rohadt fogdmeget sóz rá.*
- Hé vörös!
*Szól a lányhoz, majd odadob neki (kifejezetten neki, úgyhogy Bryan és bármely társa feleslegesen próbálkozhat az elkapásával) egy belépőkártyát.*
- Felül az egyetlen egy lezárt terem... Pihend ki magad indulás előtt!
*Azzal visszafordul az asztal felé, és tovább próbálja megjavítani sisakját. Ha a lány követi Grens utasítását, és belép a lezárt terembe, akkor egy franciaágy, egy italokkal megrakott asztal és egy fegyvertároló szekrény fogadja. Az utóbbi zárának feltörésével próbálkozhat, de csak ha szeretné meghallani a bútorba szerelt riasztó hangját. Mindenesetre ha csak inni, vagy pihenni szándékozik, akkor nem tiltja meg számára senki sem. Visszatérve a fejvadászra, végre elkészült a fejfedő megjavításával.*
- Na, ezzel sem kell egy jó ideig foglalkoznom.
*A munka gyümölcse gyanánt felveszi, majd elindul a pilótafülke felé.*
- Nos Zenith, indulhatunk?
- Hát persze... de nem gondolod, hogy meg kéne szabadulni ezektől a majmoktól?
- Dehogynem... Szívem szerint kidobnám őket a sivatag közepén, vagy egy buckalakó tábor felett, de van egy olyan érzésem, hogy a megbízó nem igazán örülne ennek, és ha a megbízó nem örül, akkor hajlamos nem fizetni.
*A Twi'lek nagyot sóhajt, majd nekilát betáplálni a megfelelő koordinátákat.*

Nem úgy nézett ki, mint akit érdekel, hogy mit mondtam. Azonban ez csak a látszat, ugyanis amikor közelebb lép, egy gyors kézlendítéssel arcon üt, én pedig leborulok a székről. A rúgást szinte meg sem érzem, ugyanis egy másodperccel később jön a fájdalom az arcomba. Érzem, ahogyan a vér végigfolyik az arcomon, de ahogy meg tudom állapítani, nem tört el. Lassan feltápászkodom, és egy kis mosoly kíséretében ezt felelem.
- Ugyan már, Dexter, tudsz te ennél jobbat is! Még csak el sem tört - Csak nagyon reménykedem, hogy nem foglalkozik velem, mert nem hiszem, hogy még egy ütést el tudnék viselni. De szerencsére nem fordít rám több figyelmet. Csak most érzem a rúgás által keletkeződött bajokat. A bordámba rúgott, így most alig kapok levegőt, de nagy nehezen tudok venni. A vért letörlöm a kezemmel, de nem akar elállni. Ezután elindulunk a hajóra. Nem ellenkezem, hiszen azon vagyok, hogy ne ájuljak el. Azonban mégis ez történhetett, mert amikor kinyitom a szememet, már a cellában vagyok, Bryan pedig rám vigyáz. Amikor felemelem a fejemet, egy kisebb vértócsát vélek felfedezni, bele is ragadt a kezem. Szerencsére azonban már elállt a vérzés, és a bordámban is csak tompa lüktetés maradt. Körülnézek. Egy ágy. Ennyi az egész berendezés, még csak víz sincs. Remek. A nyálammal eltakarítom az arcomra kenődött vér, semmi sem marad rajta, azonban a kezemről nem szedem le. Mire végzek, Bryan indulni készül. Két alakot vélek felfedezni a cella előtt, valószínűleg a férfi csicskái.
- Nagyon helyes! Remélem találsz jobb elfoglaltságot a baby-sitterkedés helyett! Viszlát Arrogáns Seggfej! - mondom neki, majd ő elmegy. A két "barátjára" ügyet sem vetek, úgysem válaszolnának egyetlen kérdésre sem. Ekkor eszembe jut valami.
- Hé, ti ott! Ki kéne mennem a mosdóba! Esélyes, hogy elkísérnétek, ha kell? Tudok egyedül pisilni, de gondolom nem mehetek el egyedül...- Forgatom a szememet- Szóval? - Teszem csípőre a kezemet, és összehúzott szemmel várok a válaszukra. Muszáj kitartónak mutatkoznom, hogy ne tartsanak csak egy béna kislánynak.

*Dexter természetesen gondoskodott arról, hogy az utazás ideje alatt "kellemes társaságban" legyen részük. Velük utazik két férfi és egy wookie is. Connie, ahogy elhagyná a szobát, szinte bele is ütközik az egyik férfiba, aki az általa hozott dobozt kezdi vizsgálgatni és nem is vesztegeti az időt, azonnal bemutatkozik, még egy pimasz megjegyzést is tesz a lány nyakörvére. Connie ezt csak egy undorodó grimasszal nyugtázza, mely tökéletesen kifejezi érzéseit a beszélgetőpartner iránt. Ezután viszont...
A férfi ajánlatot tesz. Ha fizet, leszedik róla a nyakörvet.
A lány viszont csak a másodperc töredékéig gondol arra az eshetőségre, hogy fizet ennek a ficsúrnak. A pénzéhez jelenleg úgysem tud hozzáférni, több okból sem... Szívességet nem kér. Ez amúgy is csak egy újabb férfi. És ha lekerülne róla a nyakörv, Dexter újat tenne rá. Értelmetlen lenne, és mellé még meg is kínoznák. Semmi szüksége erre.
Bryan utolsó megjegyzése feldühíti a lányt, és cseppet sem törődve azzal, kivel is beszél, nem rejti véka alá gondolatait.*
-A nevem Harris, és nem kell a segítséged. Állj félre az utamból.
*S már mozdul is, hogy távozzon. Ha Bryan nem hajlandó megmozdulni, akkor ahogy ellép mellette, vállal meg is löki, még inkább kifejezve a rokonszenvét.
Ekkor viszont hallja a másik férfi hangját, aki eddig a sarokban tett-vett.
~Vörös...?~
Megtorpan, visszafordul, s reflexből elkapja a felé dobott kártyát. Értelmetlenül néz a kezében tartott kis vacakra, majd a férfira emeli a tekintetét. Nem tudja mire vélni a gesztust.*
~Ez parancs? Esetleg hálásnak kell lennem...?~
Még a gondolataiból is árad a gúny, de ezúttal nem mondja ki őket. Feldühítette Bryan, és most igazából tényleg hálás lehet, hogy lehetősége nyílt elvonulni az egész társaság elől.*
-Kösz.
*Ennyit vet csak oda, értékelve a gesztust, de egyben azt is érzékeltetve, hogy tudja, mit "köszönhet" Grensnek. Ezután még Bryanre pillant, amolyan "fordulj fel!"-tekintettel, s távozik.
Igyekszik mindenkit elkerülni, amíg sikerül megtalálnia a termet, amitől egyébként nem vár semmit, neki elég lett volna egy sarok is, ha ott nem zaklatja senki, így a terem igazából meg is lepi. Bent egy franciaágyat, egy italokkal megrakott asztalt és egy fegyverszekrényt talál.
~Ez a szekrény... Biztosan riasztórendszer védi. A pokolba az egésszel...~
Megfordul, és az asztalhoz lép. Találomra választ egy üveget, és az sem érdekli, miféle alkohol van benne, leül az asztalhoz, és inni kezd. Nem sokat, csak annyit, hogy valamelyest ellazuljon, egy ilyen pokoli nap után... Az asztalra könyököl, kezével megtámasztja a fejét, s lehunyja a szemeit. Kimerültség fogja el. Átfut az agyán, hogy ledől az ágyra, de nem akar önkívületlen álomba zuhanni. Ha az asztalnál alszik, megmaradt az éber alvás szintjén, így nem érheti akkora meglepetés... Legalábbis, reméli, hogy nem.*

*Amint véget ér a Zenithel folytatott rövid társalgás, meglehetősen irritáló hang üti meg a fülét. Ha jól hallja akkor a szállítmány beszédes kedvében van. (Meg képzelgős kedvében, ugyanis az apró cellájában semmi sincs, főleg azért mert szinte lépni sem lehet benne.) Grens úgy dönt, megnézi a foglyot, hátha rá tudja bírni, a hallgatásra. Lesétál a lépcsőn, és amint odaér a cellához, arrébb tolja Bryan két barátját, hogy szemben álljon a lánnyal.*
- Á hölgyem... Látom problémái támadtak az utazás körülményeit illetően. Ez esetben még fennáll az a lehetőség is, hogy ha tovább panaszkodik, akkor helyet foglalhat a mentőkabinban, majd én egy laza kézmozdulatot követően kilövöm magát a legközelebbi napba. Azonban ha hajlandó befogni azt a lepcses száját és kussban kivárni amíg átadjuk a megrendelőnek, ígérem épségben megússza az utat.
*Miután biztosra ment, hogy a lány megértette, hogy Grens mit szeretne tőle, a fejvadász ismét felsétál az emeletre, majd belép a szobájába. Kissé meglepi a lány látványa, de aztán eszébe jut, hogy eredetileg ő küldte őt ide. Ha jól látja a vörös épp alszik tehát igyekszik a lehető leghalkabban az asztalhoz sétálni. Mikor odaért elvesz egy üveg piát az asztalról és belekortyol.*
~Miért van olyan érzésem, hogy ez a munka nem lesz olyan könnyű mint amilyennek tűnik?~
*Nagyot sóhajt, majd leül az ágy szélére. Nem akarja zavarni a lányt, de sajnálatos módon ez a hajó egyetlen olyan része ahol senki sem zavarhatja.*

Egy harmadik alak jelenik meg, ha jól tudom, akkor övé a hajó, tehát ő a "főnök". Remek. Megjelenésére csak sóhajtva forgatom a szememet. Amit mond, teljesen felhúz. A szemeim szikrákat szórnak, de valószínűleg pont nem érdekli őt.
- Sokkal szívesebben mennék a mentőkabinnal egy napba, mint, hogy a te sisakos fejedet nézzem! Gondolom, nem igazán örülne Dexter, ha a "szállítmány" nem érkezne meg, jól mondom? Szóval ilyesfajta ígéreteket ne tegyen nekem, mert ezekben csak reménykedni tudok... -Mondom az elején dühösen, aztán gúnyosan. Ezután ismét csak remélem, hogy a nagy szám nem kever bajba, de igazából lehet, hogy jobban járnék vele. Borzasztó ebben a cellában lenni, legalább kiszabadulnék. Az ember tisztára klausztofóbiás lesz idebenn. Azonban elmegy. Most már szinte hiányzik Bryan csipkelődős, de azért csöndes jelleme. Ő legalább nem akar megölni, vagy eddig nem mutatta ezt a szándékát, bár ahogy eddig bárkivel találkoztam, csak elküldtek a francba. Ismét sóhajtok, majd leülök, a térdemet felhúzom, átkarolom, a fejemet pedig rádöntöm. Nagyon zavar, hogy mindenki láthat engem, ebben a kis cellában, míg ők szabadon mozoghatnak. Habár, ha azt vesszük, ők is rabok, csak nagyobb és kényelmesebb börtönben. Elfáradtam, és legszívesebben elaludnék, de tudom, bármit megtehetnek velem, ezért inkább ébren maradok, nehogy valami halálközeli élmény kellős közepén ébredjek. Így csak a térdemet bámulom, és várok Bryan-re, hátha visszajön, és hajlandó emberként kezelni.