Nar Shadda felsőváros

First topic message reminder :


A felsőváros már viszonylag modern, azonban a bűnözés itt is nagy számban fellelhető. A huttok felügyelik a helyet, rengeteg a kantin és a hangár.

- Az elmúlt időben mászkáltam, mint egy holdkóros, és azon gondolkodtam, hogyan szívódjak fel végleg - válaszolta halvány mosollyal Jem, majd körbenézett. Határozottan rossz érzése volt, de igazság szerint ez tökéletesen általános volt ezen a bolygón - nem volt épp a kedvenc helye a galaxisban...
Ő is észrevette, ahogy az ismeretlen lány összeesett, és követte Ariát, azonban tekintetével végig a körülöttük lévőket pásztázta. ~ De jó...remélem, egy hutt akarja visszacipelni magához, mert az nagyon vicces ~ morgott magában egy sort, miután észrevette, hogy a lány él.
- Valahonnan fentről lőttek... - motyogta félhangosan, de ez a válasz valahogy túl lesarkítottnak tűnt. ~ Mert persze, csak úgy itt hagynak egy elkábított szerencsétlent, és várják, hogy egy másik szerencsétlen megtalálja ~ jutott eszébe, és ő is elővette fénykardját. Habár már nem volt a rend tagja, a fegyverét sosem adta volna oda senkinek.

*Mivel a lány meglehetősen félholt állapotban vánszorgott, ezrét a lövés sikerrel zárult. Most már csak érte kellet mennem. Azonban a két lány akivel beszélgetett odarohant mellé. Ezzel semmi probléma nem volt, de amint megpillantottam a fénykardokat kezdtem úgy érezni, hogy ez mégsem lesz olyan egyszerű munka.*
- Lőjetek rájuk!
*Nem kell sokat várni, a tömegből máris kirepül az első lézernyaláb. A következők pedig főleg rejtekhelyekről bukkannak elő. Figyelemelterelésnek tökéletes. Becélozom a következő lányt. Azt aki előbb vette elő randa fegyverét. Amint a látószögén kívülre esek tüzelek, és mivel a doridok számomra előnyös helyeken rejtőztek el, ezért ez remélhetőleg hamar bekövetkezik, azonban ha nem akkor is tüzet nyitok.*

Aria érzékelte az erőn keresztül, hogy a lövés megindult, és egy pillanat alatt kapcsolta be a fegyverét. A sápadt, kékes fényben az arca még sápadtabbnak, a szeme pedig már-már természetellenesen kéknek tűnt. Hárította a lövést, végig koncentrálva a többire, és közben kattogott az agya. Valóban fentről jött a lövés Jemnek igaza volt. A lövészt nem láthatta, de a tüzelések iránya elárulta. Legalább négyen lehettek. Jem felé fordult:
- Vigyázz rá, amíg megkeresem a támadót. Akárki is az, jobb lenne tudni, mik az indítékai.
Nem tudta, ki lehet a vezetőjük, de próbálta követni a lövések irányát. Megállt egy pillanatra, még mindig védve, ha támadás indul felé. Igyekezett koncentrálni, érzékelni az ellenfelét, de ez nem volt egyszerű, még jediként sem. Jemhez, és Hikaruhoz elég közel volt továbbra is, de sejtette, hogy a lövések távolabbról jönnek. A fejvadászok támadtak védtelenekre, és ők sosem játszottak nyílt lapokkal. De honnan jöhetett a lövés, pontosan? És ami még fontosabb, kitől?

*Meghúztam a ravaszt. A löveg egy szempillantás alatt szelte át a levegőt, ám a célba vett személy kivédte. Bevallom meglehetősen elcsodálkoztam ezen. Eddig nem volt aki ilyen könnyedén kivédte volna egy lövésem. Talán ez lenne az a híres erő. Kíváncsi vagyok mennyit ér a technológiával szemben. Arcomra önelégült mosoly telepedett. Villámgyors tempóval energiacellát cseréltem a fegyveremben, majd rágyújtottam egy újabb szál cigarettára. Ismét célba veszem a lányt aki az imént hárította a lövéseim.*
- Remélem ettől már kifekszel szépségem.
*Az iménti lassú lövések helyett immár egy egész sorozatot lövök rá. Igyekeztem úgy célozni, hogy minden testrészét elérje legalább egy töltény, néhányat pedig mögé lőttem, hogy a másik se érezze magát túl nagy biztonságban. Sajnos ezek a kábítólövedékek már nem olyan erősek, tehát egy találat helyett kénytelen vagyok nagyjából háromszor eltalálni ahhoz, hogy kidőljön, ám annyi előnye van, hogy jóval gyorsabban lehet útjukra indítani a kicsikéket és ha elérnek egy bizonyos testrészt, az garantáltan lebénul egy darabig. Ha most sem sikerül eltalálnom egyiket sem, reménykedem abban, hogy a rejtekükből folyamatosan tüzelő droidjaim, legalább egyike több sikerrel jár.*

Aria érezte, hogy a bal karjába egy lövedék fúródik, de szerencsére ez nem gátolta a fénykard kezelésében. A bal karja lebénult, de szerencsére a többi lövedéket ki tudta védeni. Tartott attól, hogy támadni fogják, így felugrott, és az egyik erkélyen ért földet. Innen már csak egy irányból, támadhatták... onnan, ahonnan a karjába lőtték a kábító lövedéket. Meglátta a férfit, és tudta, hogy ő is meglátta, ám az esetleges segítői, droidok, vagy fejvadászok még Jemre és a lányra koncentrált. Jemet nem féltette... nem volt békés természet, az igaz, de elég harcias, és tehetséges, így Aria biztosra vette, hogy meg tudja védeni magát. Odalépett a férfihez, és remélte, hogy elég gyorsan tud majd mozogni. Az esetleges lövéseket igyekezett minél gyorsabban védeni, és a támadásaival a fegyverre célozni, de ebben gátolta bénult bal karja.
- Mit akar azzal a lánnyal? - kérdezte a fejvadászt, továbbra is védekezve. - Nem úgy fest, mint akinek nagy értéke lenne, akár a Köztársaság, akár a Sithek számára.

*Sikeresen bevittem egy találatot. Lehet, hogy csak a bal karját találtam el, de mivel az teljesen lebénult ezért még lelassíthatja a lányt. Néhány lövést még leadok, aztán sajnos ez az energiacella is bemondja a szolgálatot. Szívesen betölteném a következőt, csakhogy azzal most semmire sem mennék. A lány mögém került. Úgy tettem mintha észre sem vettem volna. Szerencsére a mesterlövészpuska távcsöve meglehetősen jól tükrözte a mögötte álló személyt.*
- Ó... Ha ennyire fekete-fehéren nézed a világot akkor mégis, hogy vált belőled jedi? *Felállok és lassan megfordulok. A számban lévő cigarettából nagyot szippantok, majd az éjszaka sötétjébe fújom a füstöt.* - Nem csak a köztársaság és a birodalom létezik ebben a galaxisban. A kis tündérkére más feni a fogát. Valaki aki nem rendelkezik annyi hatalommal mint a birodalom, de legalább kétszer annyit fizet... Nos felajánlok számodra egy alkut. Félreállsz én pedig elviszem a lányt... Viszont ha tovább szeretnéd húzni az időt...
*A Derekamra erősített tokokból előrántom két hosszabb vibrotőröm, majd felveszem a közelharci állást.*
- Téged és a másik libát is elviszlek némi plusz fizetség reményében.

Aria sejtette, ki küldte a fejvadászt a lány szavai után, és nem állt szándékában hagyni, hogy elvigyék. Tudott hideg fejjel gondolni, de becsületes volt, a hazugság, átverés nem az ő asztala volt, annak ellenére, hogy meg volt rá az esély, a fejvadász ellen így teheti a legtöbbet. Megpróbálta megmozdítani lebénult karját, de még csak minimális mozgásra volt képes. ~Tehát fél karral kell harcolnom.~ állapította meg rosszkedvűen, de meglengette a kék fényű fegyvert.
- Azt hiszem, nincs választásom. - mondta, és igyekezett koncentrálni, érezni az Erőt. Tudta, mekkora segítségére lehet a harcban. Ujjai megszorultak a fénykard markolatán, és készen állt védeni a fejvadász támadásait. Ahogyan arra is, hogy minden erejét bevetve támadjon vissza.

*A lány végül a harcot választotta. Szerintem ez nem igazán volt bölcs döntés. Lehet, hogy egy jedi, de vagyok olyan jó közelharcban, hogy akár egy mester ellen is helytálljak. Meg persze a tisztességes harc nem tartozik az erősségeim közé. Egyelőre nem látom értelmét a trükközésnek, de ha esetleg sikerülne sarokba szorítania, könnyedén kicsusszanok a markából.*
- Az kár. Nem szeretek nőkkel harcolni, de ha a sors úgy hozza...
*Alaposan felmértem ellenfelem. Gyorsnak tűnik, de a bal karja lelassítja, ami máris a vesztét okozhatja. A teljes közelharci stílusom a gyorsaságra alapszik, tehát ha túl lassú, hamar vége a párbajnak. A bal oldalát nem tudja jól védeni. Azt kell támadnom. A jobb oldalának rontok, a jobb kezemben lévő tőrömmel igyekszem sakkban tartani fénykardját, majd teszek egy félfordulatot és a másik tőrrel megpróbálok vágást ejteni rajta.*

Jobb oldalról támadott, ám Aria gyorsan reagált. Egy rövid mozdulattal hárította a támadást, majd miközben a fejvadász fél fordulattal próbált támadni, felugrott, és eltávolodott tőle. Tudta, hogy hátrányt jelent bénult karja, de azt is, hogy lehetséges kompenzálni, különösen, mert a tőrök rövidek. A férfinek közelebb kellett mennie hozzá, mint amennyire közel neki kellett lépnie, hogy fénykarddal megsebesítse. Defenzív taktikát folytatott, várva a megfelelő pillanatot, amikor gyors támadással indulhat ellene. Koncentrálva kereste a módot, hogy ne váljon féloldalassá a küzdő stílusa, és tudta, leginkább ugrásokkal tudja összezavarni a fejvadászt... abban nem érhetett a nyomába. Meglengette a fénykardot, és kivárt. Kifelé tolta a fegyverét, szabadon hagyva a testének központi vonalát. Megtévesztő küzdőállás volt, az ellenfél számára könnyen támadhatónak hatnak a legsérülékenyebb részek, ám könnyen védekezhet fénykarddal, ha bárki megkísérli. Aria várakozva tekintett az ellenfelére, és igyekezett egyre mélyebbre merülni a koncentrációs állapotba, hogy minél kevésbé lehessen meglepni. Várta, hogy az ellenfele elinduljon felé.

Sokáig egy nagy sötét semmiben volt. Látta a kezét, a lábát. De már nem látta, mi van a lába alatt, vagy az orra előtt. Valami szilárdon áll, ebben biztos, csak az a kérdés, hogy mi az a szilárd anyag. ~Hát érdekes dolog ez a halál. A jedik szerint, ilyenkor az Erővel egyesülünk, de bárhogyan is nézem, ez szerintem nem az.~morfondírozott el magában. Egy idő után, lassacskán és fokozatosan hangok jelentek meg, ezután színfoltok. Egy kis fantáziával különböző dolgokat lehetett belelátni. És szépen elindultak, mint valami filmben. A zajok már-már elviselhetetlenségik fokozódott. Lövésszerű hangok zúgtak el a feje fölött. Hirtelen fájdalom nyilallt a karjába. Ettől úgy megdöbbent, hogy a levegőt alig merte venni. Ez nagy hiba volt, mivel ekkor egy újabb roham jött rá. Próbálta visszaszerezni a nyugalmát. De hirtelen valami hideg kézszerűség fogta meg a csuklóját és rántotta le magával a mélybe. Zuhant, de a színek és a zajok fönt maradtak. ~Na, most jött el értem a kaszás...~

Aria noha igyekezett teljesen a harcra fókuszálni az elméjét, mégis érezte, hogy időről időre elkalandozik. Figyelni kellett Hikarura is, és ha csak a harci képességein múlik, megbízott volna Jemben... ám annak ellenére, hogy egykor barátok voltak, mégis nehezére esett. Nem vallott volna rá, hogy elmeneküljön a konfliktus elől, de nem az ő ügye volt, és egy év alatt sok minden változhat... ~Nem kalandozhatok el... Ha másra koncentrálok, sebezhetővé válok. A harc létezik. A dühöm nem számít. Eljön az ideje a dühnek, ahogy most a cselekedetek ideje van. Nincs érzelem, béke van...~ A jedi kódex fejben elszavalt sorai észhez térítették, és ismét képes volt teljesen a harcra koncentrálni. Ismét ugrott egyet, és a fevadász háta felé sújtott, figyelve, hogyha talál is a támadása, csak megsebesítse, ne megölje. Ugyanakkor azonban az ugrás sebessége miatt ellenfele lassabban forulhat meg, és Aria igyekezett erre építeni.

- Attól, hogy már nem vagyok jedi, nem igazán díjazom, ha emberek haldoklást játszanak mellettem - mondta bosszúsan az idegen lány felé fordulva, és cseppet sem kedvesen megrázta. ~ Nagyon remélem, hogy ez most nem fog nekem meghalni...Terrano a végén levágja a fejemet... ~ gondolta, és másik kezével még erősebben megmarkolta kardját. ~ Mindenesetre, remélem, hogy fejvadászunk épp egy kicsit idióta csak, és élve kell neki a lány... ~ elfintorodott. Ez a helyzet tetszett neki...végre történik is valami vele, ami nem is túl véres és nem is túl unalmas. Persze, leszámítva azt az apróságot, hogy neki kellett vigyáznia a félájult lányra, de hát, semmi sem lehetett tökéletes. ~ Csak bízzon bennem Aria... ~ futott át az agyán, és elméjét visszasüllyesztette a békességbe, amiről mestere mindig is beszélt - ilyenkor csak a célt látta maga előtt. Az a része, ami kételkedett, mondhatni, aludt, neki meg megmaradtak a logikus döntések. Körbenézett, felkészülve bármilyen lehetséges támadás hárítására.

A műsort egy ideig jó szemmel nézték a hatóságok, azonban még a csempészek holdján is szokás rendet tartani. A maguk módján. Több lövés éri az utcán randalírozókat, a lövések a lábak különböző pontjain érték őket így térdre rogynak. A következő pillanatban már hátrakétás őrök veszik őket körül, többen közölük mandaloriak, tehát még egy jedinek-aki ugye már sérült és lefáradt- sincs esélyük ellenük.
- A megbízóm látni akarja magukat. Egyelőre élve kellenek, csak beszélgetni szeretne. Dobják el a fegyvereket, vagy tüzet nyitunk.
Mindeközben egy mandalóri egy bilincs kíséretében megindul feléjük, hogy rájuk illessze azt.

A hatóságok felbukkanása, majd a mandaloriaiak megjelenése kellemetlen fordulat volt, de sérülten, és fáradva Aria hamar belátta, nincs értelme ellenszegülni. Békés megoldást kellett találniuk. A fegyver eldobásának gondolata elsőre megrémítette, de tudta, ha nem teszi, így, hogy csak a jobb karja mozgásképes, kevés esélye lenne az őrökkel szemben. A földre dobta a fénykardot, és hagyta, hogy megbilincseljék.
- Megtudhatnám, ki a megbízójuk? - kérdezte.

A szemeit próbálta kinyitni, ami óriási erőfeszítést igényelt. Így is csak pár milliméterrel sikerült. De az altató még erősen benne volt a szervezetében, így csak elmosódott színeket, és tompa hangokat érzékelt. Mintha lövöldözés folyna a feje fölött, és egy fénykard mozgását fedezte fel. ~Biztos csak beképzelem ezt az egészet.............De ez nem olyan mint a másik...........Ezek szerint nem haltam meg.............Akkor nagyon nagy gáz van itt.~ próbálta lassacskán összeszedni a kába elméjének néhány darabját. Az egész teste elernyedt, még nem volt annyira felébredve, hogy mozgatni tudja legalább ez egyik ujját. Menekülésről szó sem lehetett. És a szer hatalmas kezekkel húzta őt le az ébrenlét és egy álomtalan tudatállapot közé.

Aria, miközben megbilincselték, látta, hogy Hikaru még mindig rossz állapotban van, így az őrök felé fordult:
- Ez a lány valószínűleg súlyos beteg. Ellátásra lenne szüksége, kaphat erre lehetőséget? Egy fejvadász üldözte, félig még kábult az altatólövedéktől.

*Mindketten vártunk egymás támadására. Türelmes voltam. Én aztán ráértem. Illetve annyira mégsem, de meg sem mozdultam. Arcomon gúnyos mosoly húzódott. Végül a jedi nem bírta tovább és támadott. Egy ugrással indított, én pedig abban a pillanatban előre vetődtem, nehogy közvetlenül a hátam mögé kerüljön. Épp készültem volna visszatámadni, mikor megjelentek a rendfenntartók. Már nyúltam a füstgránátért, mikor egy lézernyaláb eltalálta a lábam. Halk morgás kíséretében térdre rogytam. Hamarosan megjelent néhány mandalóriai. Reméltem, hogy Grens vagy apám köztük van, de legbelül tudtam, hogy erre csekély az esély.*
~Aki csak beszélgetni szeretne, az nem lövi lábon a másikat üdvözlésképpen, te szerencsétlen.~
*Szó nélkül hagyta, hogy elvegyék tőle az összes fegyverét és rátegyék a bilincset.*
- Tartsák életben azt a félholt libát! Még a végén elpatkol, nekem meg üres marad a zsebem.

Mikor Jem meglátta az őröket, felnevetett. Nem tartotta magában, olyan hangosan kacagott, ahogy csak tudott, és igazán nem értette, miért is van ilyen végtelenül jó kedve - ettől függetlenül az volt. ~ Itt vagyok egy idegen térdre rogyva, mellettem egy haldokló lány, aki valószínűleg öt perc múlva kipurcan, ha valaki nem csinál valamit, egy önmagát irtózatosan könnyen megadó jedi, meg egy fejvadász, akit úgy tűnik, semmi sem érdekel a pénzén kívül...én meg itt röhögök, mindjárt sírva... ~ újabb nevetési hullám kapta el. ~ A fenébe is, már évek óta nem volt ilyen érdekes napom! ~ gondolta, és vonásait visszarendezte komolyra. ~ Most már csak azt kéne eldöntenem, hogy szeretném-e, ha szétlőnének... ~ összeráncolta a homlokát.
- Nagyon nem szívesen teszem...az a fénykard még kelleni fog nekem, szóval el ne veszítsék - mondta, és eldobta a fegyverét. Nem szívesen tette...de hát, beszélgetni még mindig sokkal jobb elfoglaltságnak tűnt, mint meghalni. ~ Bár, csak nézőpont kérdése... ~ jutott eszébe, és elvigyorodott. ~ Mindenesetre, legalább Terrano kedvéért, meg az új barátja miatt nem csinálok semmi őrültséget...egyelőre... ~ gondolta, és hagyta, hogy megbilincseljék.

//Bocsi hogy idepofátlankodok és a játék térre írok ilyet(chatre is írtam nem volt siker), mi lenne ha fellendítenénk az oldalt? Szeretem a star wars témájú oldalakat és jó lenne ha aktív lenne. Meg kéne beszélni hogy játszunk valamit, aki ezt olvassa és van kedve írjon chatre hogy mikor van fent az oldalon, én napi szinten fellesek és ha összeülnénk páran beszélgethetnénk és játszhatnánk.

A másik hogy az adminisztrátort is jó lenne elérni hogy egyáltalán érdekli-e még az oldal. Még egyszer bocsika :S//

//Jelenleg is itt tartózkodom, de sajnos nem áll módomban foglalkozni az oldallal, de ez nem azt jelenti, hogy nem érdekel.//